2018. július 17. - Elek, Endre

50 éve a miénk volt

2017. december 28. Szerző: Rózsa Misi
Be kell töredelmesen vallanom, hogy soha nem szerettem a Fradit. Ős MTK-s vérem ellenére, megtanultam tisztelni a Fradit sok mindenért, de szeretni azt ennek ellenére soha nem sikerült.

 

Annak ellenére sem, hogy voltak olyan óriásai, akik előtt fejet hajtok ma is, akiket nagyon sokra értékelek, és akik esetében elvitathatatlannak gondolom, hogy rengeteget raktak le régen és néha még ma is az ország asztalára.

Nagyon tudtam szurkolni a válogatottban például Nyilasi Tibinek, akit óriási tehetségnek tartottam, de mindig jobban megdobogtatta a szívemet, ha Illés Béla góljának volt szerencsém örülni.

Mivel imádom a labdarúgást és azon kevés őrült közé tartozom, akik még a mai magyar labdarúgásért is lázba tudnak jönni, természetesen görög Istenekként tekintek fel a volt Aranycsapat összes tagjára, klub hovatartozástól teljesen függetlenül. Hiszen ők olyanok voltak, mint a régi kalandozó magyarok, akitől az egész világ joggal retteghetett. És amikor az Aranycsapat időszaka véget ért, akkor jött egy új generáció, akikben bizony még bőven benne volt a lehetősége annak, hogy egyszer őket fogják az új Aranycsapatnak elfogadni. És ennek az új generációnak talán a legjelesebb képviselője, határozottan a Ferencváros játékosa, Albert Flórián volt. Csoda volt, amit a labdával tudott varázsolni!

1941 szeptember 15-én született. 1952-ben vagyis 11 éves korában lett a Ferencváros labdarúgója. Teljes aktív pályafutását ennél a klubnál szolgálta le, mint játékos. 4 magyar bajnoki címet szerzett csapatával. Mellette 7 esetben állhatott a dobogó második, míg 3 esetben a harmadik fokán. Egyszer a Magyar Kupát is megnyerte a Fradival, igaz akkor még ezt Magyar Népköztársasági kupának nevezték. A Vásárvárosok Kupáját is egyszer sikerült elhódítania, 1 esetben ezüstérmet hoztak el innen, egyszer meg az elődöntőig meneteltek. A nemzetközi porondon is sikeresen tette le a névjegyét, hiszen 1960-ban olimpiai bronzérmes lett, de sikerült EB-ről is bronzérmet szereznie a válogatottal. Két esetben került be neve a világválogatott névsorába, egy alkalommal az európai álomválogatottéba.

351 alkalommal ölthette magára az imádott Ferencvárosa mezét, és döbbenetes, hogy ezt 256 góllal hálálta meg. 75 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottal és abban 31 gólt sikerült elérnie. Az aktív pályafutása végén a Fradinál és Líbiában próbálhatta ki magát edzőként.

Elismerések tömegét söpörhette be, vitathatatlanul megérdemelten. Megkapta a Magyar Köztársaság Érdemérem tiszti keresztjét. A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét. Hercegszántó, Budapest és a Ferencváros díszpolgára. Tulajdonába kerülhetett a Ferencváros emlékérme és a nemzet Sportolója címet is sikerült megszereznie.

De amire talán a legbüszkébb lehet elismerései közül, hogy 50 évvel ezelőtt decemberben az a hatalmas megtiszteltetés érte, hogy ő nyerhette el 1967-ben az aranycipőt. Ez rajta kívül senki más magyarnak nem sikerült.

2011 október 7-én ragadta el a halál, szívinfarktus formájában ezt a kiváló sportolót. Még csak 70 éves volt akkor. Albert Flórián, hatalmas aranybetűkkel írta be nevét a magyar labdarúgás történetébe, akire mindig lesz miért emlékezni.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook