Azért nem ez volt az első kiemelkedő sportteljesítménye: még 2011. december 9-i motorbalesete előtt, mely végül is a kerekesszékbe kényszerítette, négy alkalommal is volt ő Ázsia sziklamászó bajnoka. És nem adta fel a baleset után sem. Nem adta fel, először kerekesszékes ökölvívóként szerezte érmek sokaságát, aztán újra sziklamászásra adta a fejét.

Így, ebben a helyzetben.

És sikerült 2016. december kilencedikén, a baleset évfordulóján a lehetetlen, az elképzelhetetlen: a kamerák előtt, a rajongók tekintetének kereszttüzében megmászta az ötszáz méter magas sziklafalat. Fent még viccelni is volt kedve: először azt posztolta a Facebookra, hogy „Legfrissebb híreink szerint találtak egy kerekes széket az Oroszlánsziklán!”, majd győzedelmesen felfakadt: „Elértem a célomat! Megmondtam, hogy megmászom az Oroszlánsziklát és meg is tettem!” aztán komolyabbra fordította a szót, és hivatalosan is bejelentette a közösségi oldalon: „2011. december kilencedikének éjszakáján súlyos közlekedési baleset ért. Sürgős sebészeti beavatkozásokat végeztek rajtam. Öt évvel később megmásztam az Oroszlánsziklát! Ismétlem: most a hegytetőn ülök.” 

Ahogy az sportemberhez illik, megköszönte mindenkinek a segítséget, melyet kapott, és megemlítette, bizony, nem kevés nehézséggel találkozott, míg sikerre nem vitte tervét – de úgy érzi, segítette őt az Oroszlánszikla Szelleme. 

Ez a valódi sport. Nem pénzért mászta meg a falat, talán a dicsőség is másodlagos, bár minden babért megérdemel Lai Chi-wai. 

Azért mászta meg, mert ott volt. És mert nem nyugodott, míg be nem bizonyította, hogy meg bírja mászni. 

Így is, most is. 

Nagyobb ő, mint a szikla. Pedig az is elég nagy – ötszáz méter magas.

Lai Chi-wai a parasportolók közül is kiemelkedik – megérdemelné az „Oroszlánszívű” nevet.