2018. november 19. - Erzsébet

Átugrottak rajtunk a kenguruk

2018. június 10. Szerző: Rózsa Misu
Magyarország felkészülési mérkőzésen lépett pályára itthon az Ausztrál válogatott ellen. Az Ausztrálok a következő héten már Oroszországban csatázhatnak a Vb-n, mi meg készülhetünk a három hónap múlva esedékes világliga játékaira.

 

Mindig rá kell keresnem a magyar szövetségi kapitány a belga Leekens nevére, hogy tudjam, hogyan kell leírni azt pontosan. Volt, amikor úgy gondoltam, hogy ezt illene megjegyeznem, ma már nem hiszem, hogy fontos lenne megjegyezni. Nincs jelentősége.

A magyar válogatott az első félidőben nagyon akarta a sikert. Végre lehetett a csapatban látni azt a tüzet, aminek megléte alapfeltétel ahhoz, hogy valaki eredményes lehessen. Végre adott volt egy félidő, amikor győzelemre éhes volt minden magyar játékos a pályán és ment előre, hogy gólt szerezzenek. A gól ugyan nem jött össze, de nagyon szép egyéni megmozdulásokat lehetett látni, és kifejezetten rendben volt a játékhoz való hozzáállás. Sok esetben tudtunk dominálni ellenfelünkkel szemben, akkor is, ha nagyon kiegyenlített jó kis mérkőzés alakult ki a két csapat között, helyzetek adódtak mindkét kapu előtt bőven.  Igaz nem lehetett még itt sem látni, hogy lenne világos taktika, stratégia a válogatott játékában, amit következetesen meg akarnak valósítani, de ezt a grund focira jellemző, egyéni játékos ötletelések még el tudták itt fedni. Mindenki ment mindenfelé és tette, amit a legjobbnak gondolt.

A második félidő képe sajnos már teljesen más volt. Mindkét csapat rendesen visszavett a mérkőzés iramából és elindult a békés labdázgatás.  Az ausztrálok ebben már látványosan voltak jobbak nálunk, és olyan fölény alakult ki labdabirtoklásban is a javukra, hogy az már nyomasztó volt.  A 74. percben egy nagyon távoli, normál esetben veszélytelen lövést eresztettek el az ausztrálok a magyar kapu felé, ami ugyan megpattant a földön a kapu előtt, de Dibusz elég jelentősen benne volt abban, hogy a labda a hálóban kössön ki. 1-0 az ausztráloknak. Megint megdöbbentő volt látni, hogy annak ellenére, hogy az ellenfélnél az előny, a magyar csapat békésen elkezdett labdázgatni hátul, meg se próbálták lerohanni az ellenfelet az egyenlítés érdekében. Hatalmas szerencsénkre az ausztrál hátvéd rosszul adta haza a labdát, így az a saját kapujukba kötött ki, így ők összehozták az egyenlítést számunkra, amiért mi túl sokat ekkor már nem tettünk. Mivel ez a 88. percben történt, már kezdhettük elkönyvelni, hogy legalább az iksz meg lehet. Aztán a 92.percben egy ártatlan belőtt labdát, Kádár határozott mozdulattal a saját kapunkba vágott, így visszaadva az ajándék gólt az ausztráloknak, szépen és nagyon magabiztosan sikerült ezt a mérkőzést 2-1-re elbuknunk.

Tragikus, amit a magyar csapat produkálni tud. Ezért lehet persze a játékosokat is okolni, de a szövetségi kapitánynak látványosan fogalma sincs arról, hogy milyen taktikai, stratégiai elképzelésekkel kellene pályára küldeni ezt a csapatot. Nyomát se látni ebben a csapatnak annak, amit Dárdai Pál tudott elérni náluk, és amiknek köszönhettük az Eb-re való kijutásunkat és ott a szépnek mondható szereplésünket. Dárdainak volt elképzelése játékról, ismerte és jól kezelte a játékosait, erős stábot épített fel maga mellé. Ő valóban jó szövetségi kapitánynak bizonyult, Leekens a lába nyomába sem léphet. Ennél még az is jobb lenne, ha magyar szakember kapna lehetőséget a fiúk irányítására, ami olcsóbb lenne nyilván és sok szempontból célszerűbb. Ez, ami most van, nagyon siralmas. És nem érdemes mentegetni senki részéről a menthetetlent. És hogy a belga szövetségi kapitány a mérkőzés végén képes elégedetten nyilatkozni, az a reményét is elveszi annak, hogy ez akár jó vagy jobb is lehetne.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook