2017. november 24. - Emma

A boksz mindenkié

2017. július 29. Szerző: GKI
Egy nagyon figyelemre méltó kezdeményezés tanúi lehettünk, és talán egy új sportág kialakulása előttünk zajlott le…

 

Egyik nap, csörgött a telefonom. A vonal másik végén Nagy Gyula, a Nem adom fel alapítvány egyik tanácsadója, talán mondhatjuk az alapítvány egyik igen erős pillére jelentkezett nálam, egy első hallásra igen meglepő dologgal. Megkérdezte, lenne e kedvem eljönni, megnézni, hogy ő és barátai, hogy művelik a parabokszot. Először valami tréfának hittem, de igent mondtam. Hogyne érdekelt volna!

Bevallom férfiasan, fogalmam sem volt, hogy ezt hogy képzeljem el. Gondoltam, utána is nézek, vajon mi lehet ez. Egy amerikai oldalon, találtam egy videót, ami rendesen megdöbbentett, ugyanis két kerekesszékes ember, oda volt kötözve a kerekesszékbe, s három percen keresztül csépelték egymást. Na neee... Ez teljesen beteg dolog, azonkívül kizártnak tartottam, hogy ezt a sportot bárki engedélyezze nálunk. Már csak azért sem, mert a zuglói box akadémiát adta meg Gyula helyszínül, ahol az egyik legkiválóbb magyar ökölvívó mester, Kathi Attila tartja rendre az edzéseit.

Felhívtam a Magyar Ökölvívó Szövetségben dolgozó egyik barátomat, aki szintén elhűlve hallgatta, ezt az igen különös beszámolót, elsőre neki is az amerikai kerekesszékes verekedők ugrottak be. Abban maradtunk, hogy elmegyek, megnézem, aztán átbeszéljük az általam látottakat.

Aztán eljött a nagy nap és elmentem Zugló egyik régi, gyárakkal övezett területére, ahol a Box Akadémia van. A gyár előtt láttam néhány vak és gyengénlátó srácot és lányt, de először eszembe sem jutott, hogy ők lennének a bunyósok. A teremben Kathi Attila már várt és elmondta, hogy Gyuláék mindig pontosak és szerinte hamarosan itt lesznek. Nyílt az ajtó és a gyár épület előtt látott emberek, egymás vállát fogva jöttek be a terembe. Vakok bunyóznak?! Első blikkre, azt gondoltam, engem valaki csúnyán bepalizott, vártam a pezsgőt, meg hogy valamelyik kollégám, vagy barátom előugrik és jól kiröhög, de nem. A bemutatkozásnál derült ki, hogy én bizony rájuk vártam.

Megérkezett a fotós kollégám is és azon tanakodtunk, hogy ezt most így hogy? Hogy fognak ezek a srácok bokszolni?! Aztán átöltözve, szépen egymás vállát fogva kijöttek és elkezdődött a munka. Bemelegítés, majd Atilla, a bokszzsákokhoz vezette őket és elkezdték a gyakorlást. Ütések, lépések, mozdulatok. Azt kell mondjam, hogy életem egyik meghatározó dolgát láttam. A látássérült és vak fiatalok, olyan lelkesedéssel edzettek, amit bizony épeknél sem mindig látni, sőt. Ha valamit nem értettek, Attila türelmesen elmagyarázta nekik és a kezüket fogva gyakorolta velük a mozdulatokat. Döbbenet.

Közben tudtunk beszélgetni is, így még több információ birtokába kerültem. Kiderült, hogy a csapatból Gyula az egyedüli, aki látott, ő egy katonai balesetben vesztette el a látását, ahogy ő mondta, kapcsolták le a villanyt, húsz évvel ezelőtt. A többiek így születtek. Van köztük zeneszerző, egyetemista, tehát pont ugyanolyan életet élnek, mint mi. Aztán megjött Simon V. László, aki az egész projektet felkarolta. Laci bácsi (a bácsiért lehet, hogy kapok) még jobban felpörgette az edzést, és máris a ringbe mentek. Nem hittem el amit látok. Iskoláztak. A ring egyik sarkában Kathy Attila, a másikban a 82(!) éves Simon V. László, akire talán a nagyon fiatalok nem emlékeznek, de a 40+ korosztálynak nem kell bemutatni. Többszörös ifi magyar bajnok bunyós volt, majd a jégkorongra áttérve, a legtöbb magyar válogatottságot elérő hokis, elképesztő vehemenciával kezdték el a ringben a munkát. Csodás másfél óra volt, amit láttam.

Menjünk bele picit a száraz tényekbe, hogy érthetővé váljék a történet háttere is. A fentebb már említett Nagy Gyulus vak srác, ő találta ki, hogy bizony ez a sport lenne az egyik módja annak, hogy kimozdítsa azokat a vak és gyengén látó embereket, akik sajnos sokszor a lakásukat sem hagyják el. Szólt Dely Gézának, az alapítvány elnökének, hogy segítsen neki a megvalósításban. Ő felhívta Simon V. Laci bácsit, aki éppen Erdélyben volt, ahol Böjte Csabával együtt csinálják a Szent Ferenc Box Akadémiát. Laci bácsi pedig felhívta barátját, Kathi Attilát. Tehát így állt össze ez a remek kezdeményezés és az edzések két hónappal ezelőtt el is kezdődtek. Közben elkezdték egy olyan fejvédőnek a kifejlesztését (már tesztelik), ami hangot bocsát ki, amellyel fogják tudni a bunyósok, hogy hol van az ellenfél. Szeretnének meccseket szervezni, akár bemutató, akár éles bajnoksághoz.

Az edzés után, beültünk egy kis kocsmába beszélgetni a csapattal. A lelkesedés nem hagyott alább, ahogy a bunyóról beszélgettünk. Simon V. László, nem adja nevét sikertelen dolgokhoz, hiszen valamikor, ő egy igazi médiasztár volt, még ha nem is szereti ez a kifejezést. Több nagy sikerű, nagy nézettségű műsora volt a Magyar Televízióban, mint például a „Halló Vasárnap”. Elmondta, hogy ezt a kezdeményezést, azért tartja nagyon fontosnak, mert ezzel be lehet bizonyítani,hogy a „box mindenkié”, nem számít ki, milyen testi fogyatékkal él, nem számít a vallása, nem számít a bőrszíne, nemi identitása. És igen, a sérült embereknek is tud nagyon sok mindent adni, adott esetben többet is, mint nekünk épeknek.

Sokat sztoriztunk, nevettünk, gondolkodtunk együtt. Nagyon komolyan veszik amit csinálnak, nagyon elszántak ebben a kezdeményezésben. Beszélgetésünket, egy hatalmas vihar szakította félbe és amikor beültem a kocsimba, pont felvillant a kötelező szerviz lámpa és eszembe jutott, hogy az egyik napom kocsi nélkül fog telni, és hogy mennyibe kerül majd ez nekem. Aztán be villant, hogy mi a francért sajnáltatom magam. Hiszen a nemrég megismert interjúalanyaimnak, ez lenne a legkisebb gondjuk. Gyarlók  vagyunk mi emberek. Én mindenesetre elkezdtem más felfogásban nézni a világot, mert nekünk épeknek annyira könnyű minden.

Ez a kis társaság, pedig legyen arra példa, hogy soha ne adjuk fel. Én  nagyon szorítok nekik, hogy hamarosan, akár sok néző előtt is bizonyíthassanak, és sokunknak adjanak példát arról, hogy nem a rezsi kifizetése az igazi baj. A bajban is maradjunk emberek, és harcoljunk magunkért, soha ne adjuk fel az álmainkat.

Még több kép a Sport.Mindig Facebook albumában.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook