2018. május 28. - Csanád, Emil

Borat nem kegyelmez

2018. március 24. Szerző: Rózsa Misi
Kazahsztánban az emberek nagy többsége vélhetőleg azt se tudta, hogy hazájuk válogatottja valahol messze idegenben labdarúgó mérkőzést játszik. Kazahsztán népe nem igen szereti a focit, illetve ha kérdezik, hogy szereti e, azt mondja rá: nem tudom, lehet, de még soha nem kóstoltam.

 

Kazahsztánban a gyerekek előbb kergetnek medvét, mint labdát. Borat népe, kemény nép, ami abban is megmutatkozik, hogy a sportban is a küzdősportok foglalkoztatják jobban őket, nem a labdával való játszadozás. Kazahsztán labdarúgás körülbelül annyira siralmas és eredménytelen, mint a mienk. A kazah népet az Isten megóvta attól a szenvedéstől, amit ránk mért kegyetlenül. Mert amíg minket érdekel a foci, amíg nálunk ma is még a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, még ma is simán van pofánk ahhoz, hogy labdarúgó nemzetnek álmodjuk magunkat, addig a kazahok tesznek erre az egészre. Így mi kiborulunk, elrontja a kedvünket, amikor a válogatott pályára lép, szégyent érzünk, gyalázatot, igazságtalanságot, a lelkünk egy darabjának kitépését, addig a kazahok mivel ne is tudják, milyen pocsékul szerepel általában a csapatuk, boldogan kelhetnek és fekhetnek az áldott tudatlanság állapotában. A kazahok sokkal bölcsebbek nálunk.

Nagyon vártam már az esti meccset. Egész nap készültem rá. Volt itthon sör hozzá, volt chips, édesség. Eredetileg úgy volt, hogy a helyszínen nézem majd meg, de annyi melóm volt, hogy ez nem jöhetett össze. Maradt a tévén keresztül való szurkolás. És mivel az én szívem nem túl erős, jobb is, hogy ez így alakult, mert ha ezt az újabb gyalázatot a helyszínen kellett volna végig szenvedni, lehet ott is estem volna össze tőle. Így se volt könnyű elviselni, hogy ezt végig kellett nézni.

Amikor kivonultak a csapatok még minden a legnagyobb rendben volt. A Himnusz alatt is szépen sorakoztak fel a magyar játékosok, úgy, ahogy az a Nagy Könyvben meg van írva. A csapatkapitányok kézfogása is abszolút rendjén volt. És ez volt gyakorlatilag az utolsó momentum, amikor még nem kellett égnünk a csapatunk miatt. De sajnos elindult a mérkőzés. Az idill ezzel véget is ért. Már az meglepetés volt, hogy a kazahok nem álltak be 11 emberrel védekezni, ahogy azt sokan vártuk a találkozótól, hanem bátran és meglepően pontosan fociztak. Ez a pontosság igazából persze hozzánk képest értendő. Igaz az első pár percben még mi domináltunk, de aztán a semmiből hirtelen a 6. percben bekaptuk az első gólt. Te jó ég! Kazahsztán, a világranglista 136. helyezettje vezet ellenünk! És itt már ebből lehetett érezni, hogy Andorra, Luxemburg filling kezdi belengni a levegőt. Ez akkor teljesedett ki igazán, amikor a 10. percben már két gólos volt Borat csapatának az előnye velünk szemben. A 21. percben feltámadt a remény, mert Szalai betalált az ellenfélnek és ekkor azt reméltük, hátha sikerülhet itt fordítani és akkor is ciki, hogy két gólt is kaptunk egy Kazahsztántól, de a győzelem kárpótolt volna valamelyest ezért. Hogy miért reménykedtünk győzelemben? Mert javíthatatlan idealisták vagyunk. Aztán amikor kicsit már bele is éltük magunkat abba, hogy változás lehet, amikor kezdtük akarni azt látni, hogy elkezdett focizni a csapatunk, akkor jött a 39. perc és az újabb kazah találat. 1-3 a félidőben. Ez hihetetlen.

A második félidőre is elővettem én is, ahogy a legtöbb szurkoló a kincstári optimizmust. Majd elkezd fáradni az ellenfél és akkor bedaráljuk őket. De a beste ellenfél vagy nem akart fáradni, vagy mi jobban fáradtunk, mint ők, de nem jött a remélt megváltás. Igaz többet birtokoltuk a labdát és a kapujuk elé szorítottuk hosszabb időre többször is ellenfelünket, akinek ekkor már nem volt fontos előre jönni. Hátul, amikor adogattunk, békésen hagyták ezt nekünk és a játékosaink örültek ennek, hálával fogadták és úgy festett tulajdonképpen elégedettek. Aztán pályára lépett Németh Krisztián és ahogy jött, szinte úgy azonnal gólt is tudott szerezni, ráadásul egy kifejezetten szép gólt. És megint feltámadtak a reményeink. Győzelemre fel. De az idő ment előre. Aztán már azt mondtuk, hogy legalább az iksz legyen meg. És örültünk volna annak is ha meg van, miközben milyen szégyen még ránk nézve is, hogy itthon egy Kazahsztán ellen elért iksznek értéket van pofánk tulajdonítani. De nem jött az egyenlítő találat és a legnagyobb jó, amit elmondhatunk, hogy a második félidőben legalább nem kaptunk gólt.
A szurkolók, amíg volt remény szurkoltak tisztességgel. Persze kifejtették véleményüket a csapatról, az MLSZ-ről az egész mutatott játékról és nehéz lenne vitatkozni velük azon, hogy ez úgy, ahogy volt, valóban gyalázatos és durva gyenge volt. Nem a durva szót használták a szurkolóink persze erre. A belga mágus, nagyon nem állt a helyzet magaslatán. Sőt azt lehetett látni, hogy csodálkozva nézi, mi történik a pályán és fogalma sem volt arról, hogy mit kéne csinálni azért, hogy ne ez történjen.

Sajnos azt kell kimondani, amit nem lehet nem kimondani. Nincs magyar foci. Illetve az a valami, amit focinak hívunk, nagyon nem az, amit a világ boldogabbik felében annak neveznek. Erre a semmire költeni milliárdokat, teljesen felesleges pénz szórás. Ezek a játékosok nem érdemlik meg, kevés kivételtől eltekintve, hogy viselhessék nemzeti mezünket. Ennél már az is jobb lenne, ha Kovács Béla lakatos, Steiner Péter filozófus, Mérges Lajos vállalkozó és társaik lépnének a magyar színekben pályára, mert ők legalább lelkesen próbálnának csetleni-botlani a pályán és őket ezért még akár szeretni és tisztelni is lehetne.

Március 27.-én szerdán a magyar labdarúgó válogatott ismét pályára fog lépni. Azon a mérkőzésen Skócia lesz az ellenfelünk. Skócia se igazán combos csapat, de velünk szemben topfavorit lehet ennek ellenére. Tegyük gyorsan hozzá azt is, hogy ha esetleg a szerencse folytán a skótok nem darálnak be minket, vagy akár nyerni tudunk majd ellenük, az sem old meg semmit, ez a foci úgy pocsék, ahogy van.

Borzalmas este volt ez, nagy csalódás, nagy szomorúság. És szégyen. Szégyen, szégyen, szégyen. Nem is írom inkább le, hogy mit üzennék azoknak, akiknek ezt köszönhettük. A kazah csapatnak gratulálok persze a szép sikerükhöz.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook