2017. szeptember 22. - Móric

Boxtábor - negyedik nap

2017. augusztus 25. Szerző: Rózsa Misi
Élnek közöttünk kivételes emberek. Róluk általában méltatlanul keveset beszélünk. Ilyen ember Rostás Árpád is az egykori kiváló tehetségű ökölvívó.

 

Rostást sokan ma már nem ökölvívó múltja miatt ismerik és emlegetik, hanem az „ország asztalosaként” ismertebb.  Hiszen ő Magyarország egyik legnagyobb tehetséggel megáldott restaurátora. Van egy régen sikeres bunyós, aki most is ismert és sikeres mint a fa mestere. Szép. De hogy a fenébe keveredik ez az ember ide az edzőtáborról szóló cikkbe, még akkor is, ha bőven van miért tisztelni? A válasz egyszerű. Ha Rostás Árpi nincsen, akkor ez az edzőtábor se lenne. Ő álmodta meg, ő az, aki már harmadik alkalommal járja ki, hogy létrejöhessen a tábor, ő harcol a minisztériummal, ő harcol a gyerekekért bárkivel, aki szembe jön vele és ő az aki varázsol, mert minek másnak is lehetne mondani azt, hogy megszerzi a táborra az engedélyt és a pénzt, de mindezek mellett elintézi, hogy a város sok fizetős szolgáltatást ezeknek a gyerekeknek tegyen ingyenesen is használhatóvá. Rostás Árpi az álmodó, aki nem elégszik meg az álmodással, de tesz is az álmokért és olyan falakat dönt le ha kell, amelyek ledönthetetlennek látszanak az egyszerű földi halandó számára.
Magyarországon élünk. Magyarok vagyunk. Azonnal nyilván azon kezdenek el sokan agyalni, hogy mi lehet az okosság ebben, hogyan csinál ebből ez a Rostás bulit magának. Sehogy. Bármilyen furcsa, de tényleg sehogy. Lehet ezért őrültnek, vagy fanatikus őrültnek tartani, de a normális ember csak tiszteletet érez. Ez az ember maga is nehéz körülmények közé született, állami gondozásban nőtt fel. Tudja milyen hátrányos helyzetből indulni az életbe, és amikor egyenesbe került, nagyon tudatosan fogadta meg, hogy ahol tud ott segíteni fog a hozzá hasonlóan nehéz helyzetben élő gyerekeken. Például azzal, hogy ilyen tábort álmodik és valósít meg. Mint egykori ökölvívónak, persze, hogy leginkább a bokszoló gyerekekért dobban meg a szíve és a legnagyobb örömöt az okozza, ha nekik tud segíteni a lehetőségei szerint. És ne legyünk álszentek, pontosan tudjuk azt is, hogy jellemzően az ökölvívást ma Magyarországon jellemzően halmozottan hátrányos helyzetű, roma gyerekek válasszák sportáguknak. Ők szorulnak kiemelten segítségre, az itt nyaraló, akarom mondani edzőtáborozó gyerekek nagy többsége Árpi segítsége nélkül sehol nem nyaralt volna, van olyan gyerek, aki most járt először a Balatonon és itt biztosított számára a kiadós, napi háromszori étkezés. Rostás Árpi nem szereti, ha beszélnek arról, mekkora ajándékot ad gyerekeknek és egyesületeknek. Szerényen csak legyint rá mosolyogva, mintha semmiség lenne. De mi jegyezzük meg jól a nevét: Rostás Árpád egy igazi jó ember, és jó, hogy ilyen remek embereket nevezhetünk honfitársunknak.
Amúgy a nap lazán indult. Az egyik legkisebb táborlakó a szobatársaim egyike. Reggel, amikor indulni kellett volna futni, a korai edzésre, a két nagyobb ha nyöszörögve is de felkeltek, neki nagyon nem akaródzott. Na, gondoltam jól van ez így, elküldtem a nagyokat le a reggeli edzésre, én meg a kicsivel együtt, még legalább aludtam egy jó órát. Utána reggeli a már megszokott és már megszeretett helyen. Szalámi, műzli, péksütemény retro minivaj, tej, tea. Reggeli után irány azonnal a part. A víz még nagyon hideg, így csak alig páran merészkedtünk bele. Ezután a gyerekek röplabda tornán mérhették össze tudásukat. Ökölvívók. Ahhoz értenek. Udvariasan úgy fogalmaznék, hogy nem éppen a röplabda az ő sportáguk. Persze volt egy-két tehetséges, ügyes közöttük. Az eredmény nem nagyon számított, a nevetés, játék, mozgás volt csak a lényeg.

Utána szabad foglalkozás, ami mi más is lehetett volna, mint fürdés és napozás. A strandról az étterembe mentünk. Tojás leves és rántott hal főtt krumplival, tartárral volt a menü. Teljesen rendben volt. Ezután megint fürdés, napozás, rengeteg fagyi, jégkása. Béreltünk Vizi bicikliket persze, kajakokat nagy móka volt.

A nap csúcspontja volt, hogy én vezettem egy délutáni edzést. A bemelegítés az volt, hogy mondtam nekik csukják be a szemüket, nézzenek jól a meleg napba és sétáljunk így el a röplabda pályáig. Ott két csapatra váltak és én végig csalva az eredményt, teljesen felborítottam a rendet. Aztán akik komolyan akartak játszani, maradhattak, a többieknek a következő edzőfeladatnak a mérkőzés utáni pihenés eltanulásának művészetét igyekeztem megtanítani nekik, amit nagyon élveztek. Ezután elsétáltunk az étkezdébe vacsorázni. Borsos tokány. Itt derült ki, hogy meglepetésként az utolsó vacsira a főétel mellé egy remek lecsót is kaptunk. A gyerekeknek ez annyira nem jött be, nekem nagyon rendben volt, kétszer is kértem.

Napközben megérkezett Gedó György. A 72-es olimpia ökölvívó bajnoka. A népszerű Gedó Gyuri, aki beszélni, na azt nagyon tud, legalább annyira, amennyire egykor ütni. Így csend és unalom esélyt sem kapott. A gyerekek is örömmel fogadták, Gyuri pedig szokása szerint nyitott volt a gyerekekhez, mesélt nekik szívesen a régi idők bunyóiról, de bármi másról is és hasznos tanácsokat is adott számukra. Nagyon jó volt, hogy egy ilyen remek Bajnok emelte az amúgy is magas színvonalat.

Est még kis séta a városban, megcsodálva a szép főteret, a szépen felújított történelmi utcácskákat, esti fények csodájában. Mások ledőltek már korán pihenni, vannak akik beszélgetnek, kártyáznak, társasoznak. Mindenki szomorú, én magam is, hiszen az utolsó éjszakánk kezdődik meg itt. Még nagyon szívesen maradnék, maradnánk. De a holnap még tartogat kalandokat. De azokról majd holnap mesélek.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook