2017. szeptember 24. - Gellért, Mercédesz

Boxtábor - ötödik, az utolsó nap

2017. augusztus 26. Szerző: Rózsa Misi
Az utolsó napot megelőző éjszaka, a nem semmi kategóriába sorolható, felejthetetlen buli éjszakája volt. A részleteket itt fedje jótékony homály, miközben gyorsan tisztáznám, hogy igazán vállalhatatlan dolog vagy nagy balhé nem volt, csak egy hatalmas, jó hangulatú bulizás.

 

A tábor vezetői engedékeny hangulatba kerültek, így most először az utolsó nap reggelén elmaradt a futás. Ez ellen valahogy egyetlen gyerek sem tiltakozott. Gyors reggeli a szokásos helyen. Most először volt igazán panaszom az ételre, amit kaptunk, mert a virsli igen rosszul festett, az íze sem volt rendben és az sem tetszett, hogy mustárt nem, csak ketchupot adtak hozzá. Persze volt müzli megint, volt tej és tea, amik rendben voltak.

Innen nagy rohanás, hogy időben ki lehessen érni a hajóállomásra, ahonnan elindult egy külön hajó velünk a Balaton közepébe. Akik gyalog jöttek, több kilométer sétával, időben oda tudtak érni, mi, akik autóval mentünk sikeresen késtünk perceket, talán ezzel szeretett táborvezetőnk Hranek Sanyi életéből hónapokat elvéve, hiszen nem az első eset, amikor késésünkkel borítjuk ki. De a kapitány kedves volt és nem nagyon hisztizett azért, hogy várnia kell ránk. Mondjuk, lehet, ez származhat abból, hogy tudta, hogy ökölvívókkal van dolga, akik igen kemény csávók, akikkel érdemes türelmesebbnek és kedvesnek lenni. Rostás Árpi is velünk jött, és ez is persze az ő szervezése volt, neki köszönhettük. Igaz, ez egy nagyon szép, tartalmas program volt, de sok gyerek morgott, hogy mehettünk volna inkább ég egy nagyot fürödni. Butaság, hiszen ez olyan élmény, ami nem adatik meg minden nap, fürödni viszont fürödtünk éppen eleget. Mondom itt így kedvesen, miközben ha szabadon választható lett volna, hogy hajózás vagy fürdés, akkor én is z utóbbit választottam volna. Még a hajót se foglaltuk el jó kalóz módjára, pedig erre többeket rá akartam venni. Amikor kiderült nem lesz kalózkodás, kifeküdtem a hajó tatján a padra és élveztem a napozást.

Örömök és bánatok napja volt ez. Bánatosak voltunk, mert Gedó Gyurinak egyéb dolgai miatt sajnos a reggeli után el kellett utaznia haza Pestre, így ő nem lehetett tovább velünk, viszont nagy volt sokunk öröme attól, hogy megérkezett Kovaschitz Anti az MTK kiváló segédedzője, mindnyájunk barátja. A gyerekek is már napok óta úgy várták az érkezését, mintha a Messiás jött volna el.

A hajókázás után egy óra szabad program, amit mindenki különböző módon töltött el. Mi ledőltünk a szálláson kicsit pihenni, sőt páran az utolsó ebédet is kihagytuk a heverészés érdekében, ami gyümölcsleves volt és tavaszi csirkemell salátával. Az ember azt gondolja, hogy az utolsó napon már az igazomé a főszerep, pakolás, készülődés haza meg ilyenek. Itt a szomorúságé volt, mert szinte nem volt egyetlen olyan résztvevő se, aki a legkisebb mértékben örült volna annak, hogy elindulunk kora délután haza. Ez egy olyan táborra sikeredett, ahol mindenki még maradt volna jó pár napot szívesen. Ez a cikk szerzőjére is maximálisan igaz. De összepakoltunk, rendbe raktuk a magunk módján a szobákat- a hangsúly nem a rendbe rakáson, hanem a magunk módján van itt- és lecipeltünk mindent a földszintre, leadtuk a szobák kulcsait. A három legkisebbet kocsival hoztuk haza, az összes többi gyerek vonatozni kényszerült 3 órát. Mi akik autóval jöttünk, persze kimentünk eléjük az állomásra, és örömmel konstatáltuk, hogy minden rendben van.

Feledhetetlen 5 nap van mögöttünk. Nagyon erősen összekovácsolódott általa a csapat. Ha csak ennyi lett volna az eredménye, már az rendben lenne. De szakmailag is fejlődhettek a gyerekeke, erősödhettek. Voltak nagyon érdekes és tanulságos kulturális programok és persze rengeteg, játék, fürdés, pihenés, szórakozás. Hiába volt egy helyen rengeteg gyerek, ráadásul nem kevesen hátrányos helyzetű családokból érkezettek, megfejelve azzal, hogy ökölvívók, de semmi botrány, semmi balhésabb dolog, semmi komolyabb fegyelemsértés nem történt a táborban, példásan viselkedtek a gyerekek, ami dicséret nekik és a rájuk vigyázó felnőttekre lehet egyaránt. Nagy köszönet Rostás Árpinak azért, hogy ezeknek a csodálatos kölköknek összehozta a tábor lehetőségét. Nagy köszönet Hranek Sanyinak, aki nagy sikerrel vezette a tábort. És nagy köszönet azoknak az edzőknek is, akik a szakmai munkában és a tábor egyben tartásában segítették Sanyit. Ilyen jó edzőtáborban én még soha nem jártam, pedig megfordultam párban. Itt se volt persze minden tökéletes, de minden sehol nem lehet tökéletes, de ami volt, az jellemzően nagyon rendben volt minden szinten. Jövőre ide remélem, újra eljöhetünk.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook