Mondjuk a népviselet nem volna kötelező, de a choliták büszkék arra, hogy aymarák és arra is, hogy nők – így aztán, habár tréningnadrágot vesznek a bő szoknya alá, de ha elindulnak a hegyre, bizony minden hagyományos ruhadarabot viselni szoktak, csak a csúcstámadás előtt veszik le azokat, hogy elkerüljék a baleseteket. Jóllehet Evo Morales országában most nem a legjobb a gazdasági és politikai helyzet, ez a mozgalom is megmutatja, milyen érdekes, színes hely Bolívia és mennyire nevetséges, hogy korábban azt hitte mindenki a helyi macho kultúra szellemében, miszerint alpinista csak férfi lehet.

Mert hát nem is így van. A choliták eredetileg az alpinista expedíciók szakácsnői és teherhordói voltak, amolyan indián serpahölgyek, ám egyikük, Domitila Alana Llusco szembetalálta magát egy érdekes kérdéssel. 

„Először teherhordó voltam, aztán szakács. De a turisták megkérdezték tőlem, hogy milyen ott fent a Huayna Potosín, és nekem meg kellett másznom, hogy megnézzem és el tudjam mondani nekik.” 

Akadt néhány nehézség, például alig talált magának női méretű bakancsot, de leküzdötte a problémákat – és ahol egy cholitának sikerül, sikerülhet bármelyiknek. Tökéletesen logikus: hiszen ők korábban is ugyanúgy a hegyeket mászták, mint a megbízóik, miért ne tudnának szabad akaratukból is hegyet mászni?

Mostani vezetőjük Jimena Lidia Huaylas, aki a hegymászást magának a szabadságnak tekinti és igaza is van – vezetésével várható, hogy az aymara hölgyek meg fogják mászni Bolívia minden hatezer méter fölötti csúcsát. A végső cél természetesen az Argentínában fekvő 6960 méteres Aconcagua, ami a világ legmagasabb, Ázsián kívüli csúcsa. 

Ez az, hölgyeim – előre, choliták!

Mind magasabbra!