2019. május 26. - Evelin, Fülöp

Egy atlétikai EB emléke

2018. augusztus 26.
Felejthetetlen az 1998-as budapesti atlétikai EB emléke és maradandó értékű az eltávozott szervezők mestermunkája – Visszaütött a spanyolok lejárató taktikája

 

Húsz év távlatából is mesterműnek tekinthető az 1998 augusztusában Budapesten megrendezett atlétikai Európa-bajnokság, amelynek odaítélése ellen hiába áskálódtak az Európai Atlétikai Szövetségnek (EAA) fűt-fát ígérő spanyol riválisok.

„ Visszaütött a vetélytárs lejárató taktikája. Jobban tették volna a spanyolok, ha csak a maguk dolgával törődnek, mert a magyar pályázatot „lesajnáló” aknamunkájuk nem nyerte el a döntéshozók tetszését. Hiába javasolta a Tanács a kongresszus tagjainak, hogy a spanyolokat támogassák, a sportág európai „parlamentjének” döntéshozói közül 25-en Budapestnek szavaztak bizalmat, s csupán 15-en a Madridnak. A szakmai alapú, de a szimpátiát is kinyilvánító voksolásban talán az is közrejátszott, hogy a spanyolok hengerelni akartak 250 résztvevő ingyenes utaztatásának beígérésével és egy 50 ezres, csak az atlétikának dedikált stadion gyors felépítésével” – hangoztatta a magyar pályázatot favorizáló döntés után Schulek Ágoston, a Magyar Atlétikai Szövetség akkori elnöke, a pályázók csapatának vezetője, akinek szavaira most az SzPress Hírszolgálat emlékeztet.

A felejthetetlen sportdiplomáciai sikert, a nemzetközi elismerést kiérdemlő rendezés momentumait, az önkéntesek szervezett és odaadó munkáját, nem utolsó sorban pedig a Gécsek Tibor és Kiss Balázs alkotta magyar kalapácsvetőduó kettős győzelmének emlékét felelevenítő baráti találkozón arról is szó esett, hogy a biztonságos rendezés követelményeinek megfelelve az egykori Népstadion felső „karéját” nem nyithatták meg a nagyközönség előtt. A 45 évvel korábban kialakított lelátó betonelemeit ugyanis erősen kikezdte az idő és az időjárás vasfoga. Ennek ellenére olykor 40 ezren biztatták az atlétákat, azokra a szép időkre emlékeztetve, amikor a focimérkőzések szünetében Iharos Sándor, Kovács „Bütyök” József és társaik rótták a köröket a salakon…

A sikertörténet felidézése főhajtásnak is számított azok előtt, akik a húsz évvel ezelőtti világversenyt – várt év váratlan akadályokat leküzdve - sikerre vitték, de sajnos már nincsenek az élők sorában. Az eltávozott Schulek Ágoston, a Szervező Bizottság elnöke, közvetlen munkatársai, Mátraházi Imre, Mindszenty János, Nyerges Mihály, Jeszenszky László, dr. Csépe Imre, az olimpiai bajnok Zsivótzky Gyula, nem utolsó sorban pedig a pályázati lobbi szekerét toló Gyulai István, a nemzetközi szövetség egykori főtitkára maradandó emlékű munkát végzett. Közös erőfeszítésük is kevés volt viszont ahhoz, hogy a még jobb és még inkább észszerű lebonyolítást szolgálva a stadion melletti szoborparkot eredeti helyéről elmozdítsák, vagy ideiglenesen elköltöztessék. Pedig úgy sokkal könnyebb lett volna a versenyigazgató Gál László és munkatársainak a dolga, ahogy a versenyzőké is, akiknek a nem túl közeli KSI pályán kellett bemelegíteniük és aztán ingajáratot igénybe véve eljutni a versenyek színhelyére…

Mindehhez csak annyit, hogy Budapest és a Magyar Atlétikai Szövetség már akkoriban is „ütős” referenciákkal büszkélkedhetett, többek között a magyar fővárosban megrendezett 1983-as és 1988-as fedettpályás Európa-bajnokságok, valamint az l989-es „tető alatti” VB jó bizonyítványával, nem megfeledkezve a Budapest Nagydíj gálaversenyek sorozatáról, amelynek létrehozásáért nagyot sokat tett dr. Békesi László.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

                      

Támogatók

Médiapartnerek

Kövess bennünket

Facebook