2018. július 17. - Elek, Endre

Év végi szubjektív mérleg

2017. december 30. Szerző: Rózsa Misi
Az ember így az év vége előtt, szívesen néz vissza kicsit a maga mögött hagyott útra. Ezek alapján igyekszik mérleget vonni az évvel kapcsolatban. Ez alól az újságíró sem képez kivételt. Saját írásaim visszatekintésével szeretnék kicsit beszélni arról az évről a sport szempontjából, ami mögöttünk maradt.

 

A január legfontosabb sporteseménye volt nálam a férfi kézilabda VB. Ha előre valaki azt mondja, hogy a magyar válogatott beverekszi magát a legjobb nyolc közé, boldogan aláírtam volna, hogy így legyen ámen. De evés közben egyre jobban megjött az étvágyam, ezért számomra csalódás volt, hogy a legjobb nyolcból a csapatnak nem sikerült továbblépnie.

Január legpozitívabb híre volt számomra, hogy az MTK Gedeon programját, ami az utánpótlás korú versenyzőket hivatott elismerni és ösztöndíj formájában támogatni, a kiváló képességű fiatal ökölvívója az MTK-nak, Báki Alex nyerte meg.

Februárban kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy Risztov Éva befejezi sportolói karrierjét. Nagyon sok szép siker után hozta meg ezt a döntését, amit érteni értettem, de ennek örülni nem tudtam.

Februárban a legszívesebben Harcsa Norbi újabb profi győzelméről számoltam be az olvasóknak, amit a fiatal tehetség, Kovács Ákos ellenében ért el.

Márciusban a portugálok nagyon megverték a magyar válogatottat. És nem csak azzal volt baj, hogy kikaptunk az erős ellenfél ellen, hanem már itt lehetett látni, hogy ebből a csapatból hiányzik a lélek, amit Dárdai Pali adott nekik akkor, amikor szárnyalni tudtak általa.

Viszont szintén márciusban dőlt el, hogy az U17-es labdarúgóink beverekedték magukat az elit mezőnyébe az Európa bajnokságon.

Nekem a hónap igazi szenzációja az általam követett témák közül az volt, hogy a kispályás labdarúgó csapatunk a nagy nemzetközi tornán, egy igen erős mezőny mellett, ezüstérmet tudott szerezni magának.

Áprilisban talán a legérdekesebb hír az volt, hogy a MÖSZ új elnököt választott magának. Kifejezetten az adta ennek az értékét, hogy a váltás a legnagyobb békében zajlott le és nem lemészárlás következménye volt, ahogy a legtöbb helyen történni szokott.

Szintén április pozitív híre volt, hogy a magyar női vízilabda válogatottunk, a Világ Ligában simán nyerni tudta a csoportját és ezzel beverekedte magát a Szuper Döntőbe.

A hónap tragikus híre volt, hogy halálra gázolták edzés közben az egyik legjobb biciklistát, Michelle Carponit.

A hónap csalódását a magyar jéghoki válogatott szolgáltatta, aki borzalmas gyenge teljesítményt nyújtott az IA VB során.

Májusban az első szomorkás hír az volt, hogy Totti befejezte aktív pályafutását. Nagyon fog hiányozni szerintem sokunknak bravúros játéka a pályáról.

Május legnagyobb szenzációja egyértelműen az volt, hogy a győri kézilabdás lányok megnyerték a BL küzdelmeit.

Örömünket növelte, hogy az U17-es labdarúgóink a csoportjukat megnyerve, tovább léphettek az EB-n az egyenes kiesési szakaszba.

Ebben a hónapban derült ki, hogy Bacskai Balázs befejezi amatőr pályafutását és a profik közé szegődik el. Ezért az egyik szemünk sírhatott, a másik nevethetett.

Ukrajnában nagyon nagyot küzdöttek női ökölvívóink. Nagyon szép eredményt is tudtak felmutatni a torna végén, hiszen 4 bronzérem, 2 ezüstérem mellett három lányunknak sikerült a legfényesebb érmet megszereznie a tornán.

Június legnagyobb híre az volt, hogy sporttörténeti sikert ért el Szekeres Ákos azzal, hogy megnyerte a Ju Jitsu EB-t.

De ennek a hónapnak a legborzalmasabb híre az volt, hogy a magyar válogatott a VB selejtezőn, történelmi vereséget szenvedett el Andorra csapata ellen. Hatalmas volt a szégyen.

A minifutball EB-ről viszont labdarúgóink bronzéremmel térhettek haza.

A magyar felnőtt ökölvívó válogatott nem azt hozta az EB-ről, amit vártunk titokban, de Harcsa Zolika megmentette a becsületet azzal, hogy a bronzérmet sikerült megszereznie a tornán, így nem kellett onnan érem nélkül hazatérnünk.

Júliusban a nagy hír az volt, hogy Dublinban az utánpótlás korú ökölvívók tornáján, szárnyaltak a magyar kölykök. A serdülők három bronzot és két ezüstöt verekedtek össze a csapatnak, és bejött egy aranyérem is. A junioroknál 2 ezüstérem és szintén egy arany lett a vége a mókának.

A vizes VB sikereinek hosszú sora is egyértelműen a pozitív hírek közé került be.

A negatív hír nálam az volt, hogy a Honvéd vereséget szenvedett Izraelben a BL selejtezők során.

Augusztus szomorú hírrel indult, az utcán váratlanul összeesett Felföldi Csaba labdarúgó és meghalt.

Persze írtam ebben a hónapban az El Clasicorol is, hiszen aktuális lett.

Szabadkán zajlott az Ifi Aranykesztyű ökölvívó torna. 3 bronzéremmel, 6 ezüsttel és 1 aranyéremmel gazdagodhatott a magyar válogatott, ami igen szép eredmény volt.

A hónap nagy csalódása számomra az ökölvívó válogatott szereplése volt a VB-n, mert két nap után számunkra a torna véget ért.

Szeptember öröme és kudarca is volt egyben a kosárlabda VB. Siker, hiszen a legjobb nyolc közé bekerülni a magyar csapatnak nagy siker, de sajnos innen már nem sikerült továbblépni.

A női ökölvívó válogatott a Silesien Open versenyen vett részt és itt tarolni tudtak a lányok. 4 aranyat és két ezüstöt sikerült elhozniuk erről a tornáról, ami bravúros eredménynek volt mondható.

Számomra az is a hónap jeles eseményei közé tartozott, hogy ekkor jelent meg az 1000. cikkem a sportmindig.hu oldalán.

Októberben is a legnegatívabb sportszereplő díját a magyar felnőtt férfi labdarúgó válogatottnak adtam volna, mert itt már minden esélyünket eljátszották arra, hogy elfogadható eredményt érjenek el a selejtezőkben.

A HTTC által támogatott 14 éves labdarúgóink megnyerték a magasabb korosztálynak kiírt nemzetközi Sant Vicenc Kupát. A Future Stars nagyon nagy nevű ellenfeleket utasított ezzel maga mögé.

De talán a hónap legnagyobb sikere az volt, hogy Mezei Niki megnyerte a taekwondo világbajnokságot.

November is nagy szégyent hozott, mert Andorra után, Luxemburg is meg tudta verni a magyar felnőtt férfi labdarúgó válogatottat. Ez már tényleg megalázó gyalázat volt.

A hónapban értékelték a lóversenyben a tenyésztők eredményeit. És nagyon szépen teljesítettek a magyar tenyésztők, eredményességük egyértelműen ráadásul folyamatosan javuló tendenciát mutat.

A hónap hőse nálam a kis vívó lány, Büki Lilike volt, aki egyéniben bronzérmet szerzett, az olimpiai bajnokot legyőzve, csapatban viszont aranyérmet szerzett, itt is megverve az olimpiai bajnokot Szász-Kovács Emesét.

December fő szenzációja a női kézilabda VB volt, de itt a lányaink szereplésükkel csalódást okoztak. Igaz a csoportból simán léptek tovább, de az egyenes kiesési szakaszban kikaptak a későbbi világbajnok francia csapattól.

A hónap egyik legpozitívabb eseménye az Ökölvívó Felnőtt Magyar Bajnokság, ahol nagy küzdelmek voltak, születtek meglepetések is, és vér profi volt a megrendezése is.

Egész évben nagy szeretettel írtam a lóverseny küzdelmeiről. Az idei évben mintha szorosabb lett volna a mezőnye és igen nagy versenyek jöttek össze rendszeresen. Nagy élmény volt követni a BL és az EL eseményeit is. Rengeteg érdekes témát adott a sport világa és örömmel számoltunk be a jó hírekről, szomorúan a rosszakról. Az év legnagyobb negatív szereplőjének a magam részéről a férfi labdarúgó válogatottat tartom, a legjobb szereplőnek pedig a Győri ETO kézilabdás lányait.

Az biztos, hogy jövőre is bőven lesz miről írni. Reméljük fényes győzelmekről számolhatunk majd be. Köszönöm, hogy olvasták a cikkeimet, hogy követtek minket, minden kedves olvasónak, eredményekben gazdag, nagyon boldog és szép újesztendőt kívánok. Jövőre is tartsanak velünk.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook