2018. április 25. - Márk

Győztünk. És akkor mi van?

2017. november 15. Szerző: Rózsa Misi
A két évet záró barátságos labdarúgó mérkőzés előtt a pesszimistábbak azt mondták, hogy egy győzelem és egy vereség lesz majd a mérlegünk. Megverjük ugyan Luxemburgot, de ki fogunk kapni Costa Rica csapata ellen.

 

A kicsit optimisták azt mondták, hogy Luxemburg meg lesz, hiszen az a kötelező minimum, de Costa Rica ellen ikszelni fogunk. Csak az igazi hurrá optimisták mondták azt, hogy mindkét mérkőzését meg fogja nyerni a magyar válogatott.

Hát nem nyertük meg mindkét mérkőzésünket. Még a legpesszimistábbak is csak passzióból mondogatták, hogy ahogy kikaptunk Andorrától, úgy kikaphatunk Luxemburgtól is! Közben elmentek a totózóba és a tipp-mixen fix magyar győzelemre tették ők is fel a pénzüket. Megtörtént a gyalázat, kikaptunk Luxemburgtól. Ebben a hangulatban várhattuk, hogy Costa Rica csapata eljöjjön hozzánk.

Costa Rica csapata nem túl acélos erőkből áll. Főleg abban a tartalékos összeállításában, amivel Magyarországra utazott. De le sem illik nézni őket, hiszen ők velünk ellentétben ott lesznek a VB-n és nem akármilyen csapatokat utasítottak maguk mögé ennek érdekében. Technikás játékosok alkotják még a tartalékkeretüket is, akik képesek a laza, cselekre, egyéni teljesítményekre építkező játékot, ötvözni az európai fociban meghonosodott, kemény, harcos küzdelemmel.

A mérkőzés előtt, furcsa sérülés és betegség hullám söpörhetett végig a magyar válogatotton, hiszen tömegével jelentettek sérültet, rengetegen jelentették be a megbízott szövetségi kapitánynak, hogy nincsenek játékra kész egészségi állapotba, ezért kihagynák az év utolsó mérkőzését. Hogy ebből mennyi a való és mennyi a kamu, csak az érintettek tudhatják. Mi csak remélhetjük, hogy akik nem jöttek el játszani, azok egy része valóban sérült volt, a másik része pedig legalább szégyelli még mindig magát az idei produktum okán és ezért bujdosott el kicsit.

A mérkőzést a furcsa összetételben pályára lépő magyar csapat kezdte harcosabban. Többet és ötletesen is támadtunk. Sikerült nagyon gyorsan, többször feljutni az ellenfél kapuja közelébe és már az elején volt egy-két veszélyes helyzetünk is. Most lehetett látni egyfajta elképzelést a csapat játékában és lejött nézőként is, hogy ezek itt most tényleg nagyon akarják a győzelmet (mondjuk szomorú, hogy azt kell dicsérnünk, ami a világ legtermészetesebb dolga kéne, hogy legyen). A játék elején már két játékosunk megsérült, őket nagyon hamar le kellett cserélni, de szerencsére ez nem vetette vissza a csapatot, sőt talán élénkített is a játékon. A 37. percben egy szabadrúgás kombináció zseniálisan lett felépítve és a hosszú idő óta mellőzött Nikolic zseniálisan érkezett rá a kapu elé és egy hatalmas gólt vágott az ellenfélnek. A gólt követően feljavul Costa Rica játéka is és nekik is utána több helyzetük adódott, de szerencsére most ezek közül egyet sem sikerült értékesíteniük.

Jó volt azt is látni, hogy az előny birtokában nem álltunk be védekezni. Jöttünk előre és nagyon szerettük volna tovább növelni a megszerzett előnyt. Helyenként kifejezetten magas színvonalon játszott a csapat, akkor is, ha sok hiba is becsúszott a játékba. Itt is és ott is volt egy-egy olyan szituáció, amiben 11-est is adhatott volna akár a játékvezető, de egyiket sem adta meg. A védekezésünket jól oldottuk meg, így a második félidőben komoly nagy helyzete az ellenfélnek nem igen akadt, nekünk viszont igen sok, igaz ezek közül semmit nem értékesítettünk már. Magyarország 1-0-ra itthon legyőzte tehát Costa Ricát és ezzel a győzelemmel zártuk ezt a pocsék évet.

 

De ez a győzelem nem változtat érdemben semmin. Amíg az előző év végén a mennyekben járhattunk a magyar labdarúgás produktuma okán, ebben az évben a pokol jutott osztályrészünkül. Nem véletlen, hogy az szurkolótábor kemény magja bejelentette előre, hogy nem fognak kijönni erre a mérkőzésre, és aki ki is jön közülük, az nem fog szurkolni hangosan a csapatnak, mert az egész éves teljesítményükkel ezt nem érdemelték ki. A magyar labdarúgás szégyen éve volt ez, sok meccset játszottunk és mindössze 4 alkalommal sikerült győztesen elhagyni a pályát. Nagyon megalázó vereségek színesítik a képet ráadásul, történelminek mondható, megalázó, gyalázatos vereségek. Megvertük ugyan tét nélkül Costa Ricát, de a magyar labdarúgás az egyik legmélyebb válságát éli és nagyon nagyok a bajok, amiket egy beeső győzelem nem feledtet, nem tesz semmivé és nem adhat érdemi reményt se a jövőre nézvést.

Persze a győzelemnek lehet és kell is örülni, de igen savanyú szájízű öröm ez itt most. Reméljük tovább a be nem következő változás csodájának lehetőségét. Nekünk ennyi maradt.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook