2018. október 20. - Vendel

Hogy vagy Gedó Gyuri?

2017. november 29. Szerző: Rózsa Misi
Gedó Györgyöt az ökölvívást szerető közösségnek nem kell bemutatni. Gedó Gyurit, a magyar sportot ismerő és szerető közönségnek nem kell bemutatni, hiszen ki ne emlékezne legendás nagy bajnokunkra, aki 1972-ben, Münchenben megnyerte az Olimpiát.

 

Gedó Gyurival nem nehéz beszélgetni, hiszen ma is ömlik belőle a szó, akik ismerik, azok tudják, hogy mindig nagy dumás volt. De nagyon nehéz vele interjút csinálni, pont azért, mert ömlik belőle a szó. Két órát beszélgettünk az életéről. És annyi, de annyi történetet mesélt el, aminek kihagyásáért vérzik a szívem, de ha valóban megírnék mindent, amit mond, ami fontos vele kapcsolatban, abból nem interjú születne, hanem egy jó vaskos könyv. Egyszer azt meg is kellene talán írni, az biztos, hogy egyszerre lenne nagyon tanulságos és nagyon szórakoztató az olvasók számára.

Csecsemőként került árvaházba. Onnan fogadták még szinte újszülöttként örökbe nevelőszülei, akiket mamának és papának nevez és akik nagyon nagy szeretetben, valóban úgy nevelték fel a vásott kölköt, mintha az a sajátjuk lenne. Soha nem érezte, hogy a szülei ne az édes szülei lennének.

Gyerekkorában ő is, mint a legtöbb fiatal kölyök a labdát rúgta a téren, látástól vakulásig. Annyira ment neki a játék, hogy hamarosan egy egyesületben találta magát, és a ballábas gyerek bal halfként kezdett el játszani. Ki tudja mi lett volna belőle, mint labdarúgóból! Az biztos, hogy amikor egy edzésnél elvitték őket salakos pályára mezítláb futni, elment a kedve az egésztől. Fájós lábával baktatott haza a többiekkel, amikor egy épület előtt elmentek, nagy püfögéseket hallottak. Mivel mindig kíváncsi természet volt, rábeszélte a többieket is, hogy menjenek be és nézzék meg mi mehet ott, hátha valami érdekes balhé. Mindez Békéscsabán történt. Kiderült, hogy a békéscsabai Építők Egyesület ökölvívó edzőtermének kapujában állnak. Hátulról az egyik kis csibész haverja belökte őt a terembe, ő meg szó szerint beesett az ökölvívás világába. Odajött hozzá egy idősebb úr, Korcsolya Jánosnak hívták, aki megkérdezte tőle: mi van kisöreg?! Érdekel a bunyó? Gyere csak be, ülj le a padra és nézelődjél kicsit. A padon mellette két kesztyű hevert. Nem bírt ellenállni neki, azonnal erős késztetést érzett, hogy azt a kezére húzza. Ekkor Gedó 7 éves körüli lehetett. Odajött hozzá egy magas srác és kérdezte: akarsz bunyózni? Gyere csak, próbáld ki magad. Természetesen a vére már akkor meg volt Gyurinak, így bár kicsit tele volt a gatya, de felállt vele szemben. Na, ez a fiú, úgy elverte, mint a lovat. Bedagadt a szeme, fájt mindene. Akkoriban az volt még a szokás, hogy ha bejön egy új fiú edzésre, azt nagyon megverték, és ha utána visszajött, akkor kezdtek el vele foglalkozni, mert azt mondták csak az ilyennel érdemes. Természetesen másnap már újra ott volt a teremben és az edzők meg is lepődtek rajta, nem gondolták volna, hogy vissza fog jönni ilyen verés után ez a kiskölyök. Ekkor kezdték el tanítani őt és itt tanult meg minden alapot az ökölvívásról.

A történetből nem tudja kihagyni, hogy pár évvel később egy versenyen összeakadt ezzel a fiúval, aki őt az első edzésen úgy megverte, és Gedó annyira elverte a ringben, hogy a srác azután be is fejezte az ökölvívást.

Az általános iskola befejezése után a szülei azt szerették volna, ha tovább tanul. De tudta, hogy azt nem tudná összehangolni az edzéseivel és mivel élete volt ekkor már a bunyó, inkább elment egy szakmát tanulni, mert mellette simán tudott edzésekre is járni. Ebben szerepe volt annak is, hogy mellette még négy másik gyereket is neveltek a nevelőszülei, ő meg úgy gondolta, jobban tud nekik is segíteni, ha minél előbb munkába áll. Autó-géphegesztő szakmát tanult ki és mellette minden idejét az edzőteremben töltötte. Az iskola elvégzése után feljött Budapestre és a Hajógyárban helyezkedett el. Hajókat épített az oroszoknak. Nagyon jól keresett, igaz sokat kellett dolgozni is érte. A költözés után nem bokszolt, de már nagyon hiányzott neki. Nagy örömmel látta meg egy ház falán a hirdetményt, hogy a Magyar Pamut Ökölvívó Szakosztálya versenyzőket keres. Itt ismerkedett meg a Szigethi Franyóval, aki marasztalta, bíztatta, utolsó éves korú volt, pont ilyenre volt ott akkor szükség. Elkezdett lejárni itt edzésekre, hamar meglátták benne a nagy tehetséget. Itt ismerkedett meg több nagy versenyzővel, mint például Orbán Sanyival is.

1967-ben csavargott kicsit az utcán és elkeveredett a XIII. kerületbe a Halom közbe. Látott egy kék-fehér kerítést. Frissen épült itt éppen egy szakosztály edzőterme. Lement az első edzésre és innentől kezdve az MTK bokszolója volt. Egy CSB-n találkozott először azzal az emberrel, akinek a legtöbbet köszönhet pályafutásában, mégpedig Áder Zsiga bácsival. Az öreg mindent tudott a bunyóról és nagyon nagy szeretettel adta át a tudását a fiatal, tanulni vágyó fiúcskának. Pont úgy, mint egykor Papp Lacinak is. Gedó temette el az öreget a farkasréti temetőbe. Áder családja pótcsaládja lett és nagy barátság alakult ki közte és Papp Laci között is, sokat jártak össze.

Az edzések során ismerkedett meg Patkós Jancsival, Gula Lacival, Szénási Ernővel, Vitányi Tónival, Fekete Palival, a korszak kiválóságaival és mindegyikkel hamar haveri, baráti viszonyba is kerültek. Együtt fűztek csajokat és együtt mentek el néha kicsit elhajolni is, amiért mindig kaptak is alaposan a fejükre edzőjüktől, Fogarasi Misi bácsitól, aki nagy szeretettel állt a csibészekhez, de baromi szigorú is tudott lenni velük és mindegyikből képes volt kivarázsolni a legtöbbet.

Fogarasi Misi bácsi megcsinálta azt is, hogy megvett egy egész kamion narancsot, haszonnal kiárulta és csak azért tette ezt, hogy a csapatnak pénzt csináljon belőle, hogy legyenek jó felszereléseik és mehessenek versenyekre. Gedó versenyzői nevelését egyértelműen Fogarasi Mihály fejezte be, ő csinált belőle kiforrott és ellenállhatatlan bunyóst. Gedó később mellette, mint edző segédje is dolgozott.

Az első nagy versenyét felnőttként Szegeden vívta meg. Nem volt könnyű dolga, mert olyan ellenfelek kerültek elé, akik akkor a magyar válogatott gerincét alkották. Orbán Sanyika, Pirik Jancsi, és hasonlók. Pirik akkor Magyar Bajnok volt és ezért hatalmas siker volt, hogy Gedó ezen a versenyen le tudta őt győzni és meg is nyerte élete első nagy versenyét. Érdekessége volt, hogy a verseny helyszíne mellett egy nagy szöges kerítés állt. Kérdezte is Gedó Ádert, hogy mi ez a kerítés itt. Mire Áder azt mondta: ez fiam a Csillag börtön, és ha nem nyered meg nekem ezt a tornát, ide foglak utána bezáratni! Sokszor viccelt vele az öreg. És nagyon büszke arra, hogy azon kevesek egyike volt, akinek a nagy mester megengedte, hogy tegeződést. Ez nagy szó volt, mert még a Papp Laci is magázta mindig. A szabadidejükben is sokszor voltak együtt Áderrel. Még arra is rá tudta beszélni az öreget, hogy az minden engedély nélkül járjon vele horgászni a Dunára. Egyszer meg is fogták őket a rendészek, de Gedó ebből a helyzetből is ki tudta magyarázni magukat.

Az országban sorozatban megvert mindenkit, aki csak az útjába került a ringben, de tette ezt sokáig úgy, hogy elsumákolta, hogy nincs meg a minimum vizsgája, ami akkor a versenyzés alapfeltétele volt, hogy meglegyen. A Tállasi Jani bácsi kapta el és mondta neki, hogy nagy balhé lesz abból, ha kiderül, hogy nincs technikai minimum vizsgája, ezért ha nem csinálja meg azonnal, úgy rúgja seggbe, hogy elszáll. Mindezt akkor, amikor már megnyerte a nemzetközi Dobó István Emlékversenyt, ami olyan erős torna volt, hogy a mai VB-k nem érnek fel hozzá.  Megnyerte nyolcszor a Sziklai Sándor Honvéd Kupát. Nem volt mit tenni, letette persze a minimum technikai vizsgát, mert tudta, hogy Tállasi Jani bácsi nem szokott viccelődni.

Vásott gazfickó volt, de a törvénnyel nem került soha összeütközésbe. Itt cinkosan kacsintva mondja, hogy soha semmivel nem fogták meg. Balhéi persze voltak, mert olykor, ha csúnyán szóltak hozzá, akár több széntrógerrel is kész volt kimenni a kocsma elé lerendezni a dolgot. Kicsit csempészett is ezt meg azt, de nem azt, amire számítottak, és amit leginkább kerestek a fináncok. Mások aranyat hoztak be, arra ki voltak élezve a vámosok, ő viszont tűzköveket, amiről azt se tudták, hogy micsoda, de Gyuri rengeteg pénzt keresett, amikor jó áron eladta őket itthon. Amikor Németországból jött haza, szétszedték az összes cuccát. Kérdezte mit keresnek? Mondták aranyat. Erre lehúzta a melegítőjét, ott lógott a nyakában az Dinamo Kupán elnyert aranyérmét, hogy: nesztek itt az arany, ezt hozom be kintről. Békén hagyták. Nem tagadja, hogy voltak balhéi. De arra nagyon büszke, és ezt is az ökölvívás tanította meg neki, hogy aki szembeállt vele azt leütötte, ha kellett, de azután mindig lehajolt érte és felsegítette. Az ökölvívás számára ma is a legtisztább sportág, mert itt, ha az ellenfél elesik, akkor felemeli, segít neki felállni a győztes. A fociban, ha felrúgja az egyik a másikat, tovább lép, nem foglalkozik vele. Az ökölvívás az egyenes emberek sportja.

Áder két dolgot vert a fejébe, de azt nagyon. Az egyik, hogy mindig fitt legyen, mindig verseny kész állapotban legyen, a másik, hogy ha érzi, hogy az ellenfele már meg van és meg akarja őt ütni, akkor mindig előzze meg. És ez a két dolog, segítette őt mindig előbbre és előbbre, mert ezeket nagyon megfogadta.

Az évek során ott kellett hagynia a munkahelyét. Nem volt könnyű döntés ez részéről, mert akkoriban ott már 10-15 ezer forint között kereshetett, ami nagyon nagy pénz volt azokban az időkben, de a munkát és a sportot már nem tudta összehangolni. A sportból nem lehetett hivatalosan akkor megélni, így keresni kellett neki egy sportállást, ahol kevesebbet kellett dolgoznia, bármikor elmehetett versenyre, edzésre, viszont lényegesen kevesebb lett a fizetés. Szallai László intézte neki az új állást, és az új helyén 2500 Ft-ot kapott, ami nagyon kevés volt neki, de az akkori átlagbérnek megfelelt.

597 mérkőzést vívott meg és ebből mindössze 10 veresége volt a pályafutása alatt. 57 KO győzelmet is jegyezhet a neve mellett. Az első EB-t 1969-ben nyerte. Akkor lett az Orbán Lacika is Európa bajnok. Az elődöntőben román ellenfele volt, a verseny Romániában zajlott. Még a diktátor házaspár is kint volt a meccsen, de annyira hatalmas fölénnyel nyert Gedó, hogy sehogy nem lehetett ezt a sikert elvenni tőle, be is volt ott szarva mindenki, hogy mi lesz ebből. A döntőben olasz volt az ellenfele, aki nagyon eltalálta, fel is repedt a szeme. De ott volt a stábbal egy profi pécsi orvos, Tallai Istvánnak hívták, aki úgy rendbe tudta hozni a két menet között, hogy ez nem akadályozhatta a végső győzelemben Gyurit. Kicsit trükközött is, mert mindkét szemét leragasztotta Gedónak, hogy az olasz és stábja ne tudja melyik a valódi sérülés. kis trükk, de ez is kellett a sikerhez. Madridban is sikerült még az Olimpia előtt megnyerni az EB-t. Itt három magyar győzelem született, mert a Kajdi Jancsi is nyert, meg a Badari is rajta kívül. Ezt a két EB-t sikerült megnyernie Gyurinak és nagyon büszke rá ma is. Nyolc magyar bajnoki címe is van, rengeteg kiemelt versenyen emelhették magasba a kezét. Természetesen legnagyobb sikerének az 1972-es olimpia megnyerését tartja, arra emlékszik vissza legszívesebben. Nem lehet nagyobb siker egy sportoló életében, mint Olimpiát nyerni, de ez keveseknek adatik meg, ő elérte. Arra is nagyon büszke, hogy a Berlini Dinamo Bajnokságot háromszor is meg tudta nyerni, ami rajta kívül soha senki másnak nem sikerült.

Amikor az aktív pályafutása véget ért, még nem volt divat elmenni profinak. Nem is nagyon engedték volna az ilyesmit. Ezért egy kis helyiséget vett ki, abból csinált kocsmát. Előtte a Vasasnál dolgozott, mint edző, de nagy vitái voltak a vezetéssel, ezért mindenkinek jobb volt, hogy eljött onnan és inkább maszek lett belőle. A kocsma sokáig jól ment, közismert volt, sok ismert név fordult meg nála. De övé volt a Remi Martin bár is, de azt a felesége vitte, az vezette. Majdnem 10 évet dolgozott a saját kocsmájában, imádta csinálni, a vendégek szívesen jöttek, Gyuri ezer történettel szórakoztatta a közönséget. A bizományi mellett volt kocsmája és jövedelmét azzal egészítette ki, hogy mivel a műkincsekhez és műszaki cikkekhez nagyon értett, így azokat olcsón megvette, adott mellé bort is az eladónak és utána ezeket jelentős haszonnal tudta tovább passzolni.

 

Az ökölvívástól soha nem tudott elszakadni. Pedig volt idő, amikor megpróbált. De a szíve csak vitte a versenyekre, és mint ismert sportoló, sokan kérték a tanácsát gyerekek képzésével kapcsolatban és mindig nagyon szívesen segített mindenkinek, aki kérte és elfogadta ezt. A saját gyerekeit is folyamatosan vitte magával versenyekre, vidékre is sokat elutaztak egy-egy versenyért. A fiából is tehetséges bunyós lett. Rendszeresen járt edzésekre, nyert nagyobb versenyeket is, bár nem lett akkora sztár, mint az édesapja. Titokban kezdett el edzeni a gyerek a Svasztek Jenő bácsinál. De Gyuri nem bánta ezt, jobb is ha nem az apja készíti fel a saját gyerekét versenyzőnek, mert az túl elfogult lenne a kölökkel szemben.

Dolgozott egy ideig a Népstadionnál is, mint a rendészeti osztály helyettes vezetője. Atán újra megnősült és megszületett második fia lett és hercegnőként imádott kislánya is. Hatalmas volt a szerelem közöttük, boldog család voltak, de tragédia történt, mert 41 évesen felesége meghalt és Gyuri egyedül nevelte fel a gyerekeiket. Mindenről lemondott értük és csak azért élt és dolgozott, hogy boldog és sikeres embereket neveljen belőlük. Nem volt könnyű munka ez sem, felért egy Olimpiai bajnoksággal, hiszen 4-5 évesek voltak a gyerekek, amikor az édesanyjuk elment. Ha van szabadideje, akkor templomba is jár. Nem mondja, hogy minden keresztényi törvényt be tud tartani, de már azt eredménynek tartja, hogy legalább törekszik azok betartására. Csodálatos baráti társasága van, aminek részét képezik persze régi sportoló társak, de vannak közöttük művészek is és nagyon sokféle emberek, de nagyon szeretik és amiben csak tudják segítik egymást.

Sokszor hívták a MÖSZ-be, hogy dolgozzon az ökölvívásért és ő hagyja, hogy tudását hasznosítani lehessen a jövő nemzedéke számára is. 2016-ban egy nemzetközi mérkőzésen mondta a Csötönyinek, hogy melyik versenyzőnek mi a hibája, és melyikkel mit kellene kezdeni szerinte. Kritizált sok mindent és sok mindenkit. Csötönyi mondta neki, hogy: ne kívülről okoskodjál, hanem gyere és dolgozzál velünk, ha ennyire okos vagy. Tehát tulajdonképpen kiprovokálták belőle, hogy vállaljon feladatot. Így lett belőle a MÖSZ elnökség javaslatára országos szakfelügyelő. Kicsit azért gondolkodott rajta, de vállalta. Ma sem bánja. Az új vezetés is számít rá és ő nagyon komolyan veszi a munkáját, járja sorra az egyesületeket és hasznos tanácsaival segít sokaknak. Legszívesebben az MTK-ba jár el, ezt nem is tagadja, hiszen a mai napig itt érzi magát igazán otthon. Tudja, hogy nem könnyű személyiség, sokakkal van ma is konfliktusa, mert ami a szívén, az a száján. Ezt nem mindenki viseli jól. Erdei Zsoltot jó elnöknek gondolja, bár neki nagyobb problémái a Csötönyivel sem voltak. Szívesen dolgozik Madárral.

Nem ért egyet azokkal, akik szerint szakmailag gyenge minőség foglalkozik a gyerekekkel. Azzal viszont nagyon egyet tud érteni, hogy nagyon kevés az igazán kiemelkedő jó edző. Nem akar neveket mondani, mert nem célja senkinek a megsértése azzal, hogy véletlenül kihagyná esetleg, de vannak nagyon magasan kvalifikált, kiváló edzők. De felhígult erősen a szakma. Reméli, hogy ebben lesz változás, reméli, az új vezetés reformjai végre előbbre viszik majd a sportágat, mert most az a gödörben van, ez teljesen egyértelmű.

Az egészsége szerencsére rendben van. Igaz bottal jár, de erre nem feltétlenül van szüksége, azt mondja, amikor az utcán halad, könnyebb ezzel menni, meg a buszon is előbb adják át neki a helyet, ha látják a kezében a botot. Nevet ezen, ki tudja mennyire viccelt. Boldog a gyerekei miatt, elégedett a jelenlegi munkájával és feladataival, nagyon szívesen jár el barátaival különböző helyekre, sokat hívják kiemelt sporteseményekre, amikre szívesen is megy el. Tartalmas, mozgalmas élete van ma is, és ha visszanézi élete filmjét, akkor alapvetően úgy érzi egy teljes és jó élet áll mögötte. Most született meg az unokája, ő áll jelenleg élete középpontjában, vele nagyon szeretne minél több időt eltölteni. 61 évet húzott le az ökölvívás kemény időszakaiban. Ma is élete a bunyó, és bár sokszor esett a zsíros kenyere a megkent felére, de megtanult mindig felállni és köszöni a jó Istennek, hogy ennyire szép és élményekben gazdag élete lehetett. De még nem ért véget az ő története, még tele van tervekkel és ma is megnézi még a csajok formás fenekét.

Hatalmas élmény volt beszélgetni Gedó Gyurival, akit nagyon szeretek, nagyon tisztelek és akinek tényleg hatalmas beszélőkéje van, így nem volt könnyű megcsinálni ezt az interjút vele, de minden percét élveztem ennek a feladatnak. Gedó hatalmas tehetség volt, mint sportoló, kiváló és nagyon szerethető ember ma is. Szerencsére tényleg jó egészségnek örvend és még remélem sokáig hallgathatjuk történeteit.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook