2018. október 15. - Teréz

Hol lakik az igazságosság?

2017. november 11. Szerző: Rózsa Misi
Haza beszélek, de nem az otthonom ellen. Haza beszélek, mert rajongva szeretem és tisztelem az ökölvívást, természetesen azon belül a magyar bokszot is. És nem otthonom ellen beszélek, mert rajongója vagyok a labdarúgásnak és még az ócska magyar foci is válogatott és klubszinten egyaránt lázba tud hozni.

 

Kezdem azzal, ami szerintem nagyon fontos, de nem mindenki ért vele egyet. A sport, a verseny és tömegsport támogatása bizony határozott véleményem szerint pont úgy az állam feladatai közé tartozik, mint a kultúra támogatása. Mindkettőre szüksége van a társadalomnak. A sport is és a kultúra is működhet persze jobb adottságú országokban sikeres üzleti vállalkozásként, nálunk nem ez a helyzet ma még. A sport támogatásánál első helyre az utánpótlás nevelés támogatását kéne természetesen helyezni, mellette meg a tömegsport támogatásának mértékét növelni.

Nem az a baj, hogy az állam milliárdok tömegét költi el a sporttámogatására, miközben sok fontos egyéb területre nem jut elég forrás. Az a baj, hogy az elosztás módja és formája abszolút igazságtalan, nem feltétele az eredményesség és nem hat a jövőre pozitív kihatásokkal, nincs érdemben ösztönző jellege se.

Lassan eljutunk oda, hogy minden utcasarkon áll majd egy stadion. Természetesen a nagy közönség előtt, csak nézőként állnak nyitva ezek a létesítmények. Halljuk, hogy az érdemi eredményt felmutatni képtelen játékosok, állami pénzekből megtámogatva, milyen csillagászati összegeket tudnak keresni a semmire, úgy, hogy se klubszinten, se válogatott szinten nincsen érdemi eredményük. Ma nyugodtan hívhatja magát Akadémiának olyan egyesület, amiből érdemben egyetlen saját nevelésű sikeres játékos nem kerül elő. De ömölhet rájuk az állami pénz, mert jó telek sarkára épültek fel.

Mi a helyzet az ökölvívással? Itt az állami támogatás éves összege nem éri el a 100 millió forintot. Miközben jellemzően Magyarországon is a hátrányos helyzetű fiatalok kitörési lehetőségét jelenti, a sport által történő integráció, talán itt érhető legjobban utol. Itt valóban széles tömegben teszik lehetővé elérhető formában tehetséges gyerekek számára a sportolás lehetőségét úgy, hogy ehhez minden feltételt biztosítanak számukra. Nagyon sok egyesület küzd komoly anyagi problémákkal, ahogy ez a válogatottakra és magára a szakszövetségre is igaz, mégis tört részét sem kapják meg a támogatásokból annak, amit a labdarúgásra költ az állam, miközben itt vannak kézzel fogható sikerek, eredmények.

És amíg a labdarúgásunk eljutott odáig, hogy már egy Andorra vagy Luxemburg is megoldhatatlan feladatot jelenthet számukra, addig az ökölvívásban, különösen annak utánpótlás korú versenyzőinél, rendre születnek nemzetközi sikerek, rendre éremmel, érmekkel tudnak csapatok haza érkezni jelentős nemzetközi tornákról, ahol tényleg Európa, vagy éppen a világ legjobbjaival kell mérkőzniük.

Azt írtam, hogy az állam részéről nem baj, ha az támogatja a sportot. De amíg a labdarúgás indokolatlanul magas összegekkel van elárasztva, addig gyalázat, hogy az ökölvívás, amit egykor például Papp Laci, Gedó György, Gula laci vagy később Kovács Kokó Pista, Erdei Zsolt, ifj. Balzsay Karcsi neve fémjelzett, nem kapja meg azt a mértékű támogatását, amire pedig minden szempontból érdemes lenne, és ami kijárna nekik. A magyar ökölvíváson, komolyabb állami források bevonása sokat dobhatna annak érdekében, hogy egyre jobb eredmények születhessenek meg, láthatjuk, hogy a labdarúgás hiába kap számolatlanul milliárdokat, egyre gyalázatosabb történetekbe szaladnak bele.

 

A luxemburgi szégyen után már nem lehet kendőzni tovább, hogy a béka segge alatt tanyázik a magyar labdarúgás. És ezt mutatta már meg az is, ahogy ikszeltünk egy Feröer ellen, vagy az hogy megalázó módon, még egy Andorra is meg tudott verni minket. És akkor nem beszéltünk még arról, ahogy a nemzetközi kupák selejtezőinél, gyalázatos módon elvéreznek rendre klubcsapataink. Ennek a rossz rendszerre épülő, rosszul működő valaminek, amit labdarúgásként akarnak, itthon eladni nekünk nem lenne szabad ennyi pénzt kapnia. Nem leszek demagóg, hogy lélegeztető gépeket kezdjek számolgatni, de azt határozottan mondom, hogy a focitól meg kell vonni a támogatások jelentős részét és abból például megháromszorozni legalább az ökölvívás támogatását, és több sikersportág vagy sikerre esélyes sportág között józanul és az eredményesség szempontját figyelembe véve kéne az így felszabadult pénzeket felosztani. És ezzel még azt se mondtam, hogy minden anyagi állami támogatást meg kellene vonni a labdarúgástól, csak azt mondom, azok mértékét az eredménytelenség okán jelentősen csökkenteni kell, és arra kell kötelezni azokat akik, kapják, hogy arra fordítsák, ami a leginkább megtérülhet közép és hosszútávon.

Amíg minden marad úgy, ahogy most van, addig nem tudom, hol lakik az igazságosság. Csak azt tudom, hogy tőlünk nagyon messze valahol.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook