2019. június 16. - Jusztin

Hullámverés utólag

2018. augusztus 12. Szerző: Szele Tamás
Kérem, még gyűrűznek a skóciai úszó Európa-bajnokság hullámai, még van miről beszámolnunk, bár eddig a jó híreket osztottuk meg a nagyközönséggel, most a kevésbé jók következnek: erősítsük meg a lelkünket és nézzünk szembe ezekkel is. Első nem épp szívderítő hírünk az, hogy Rasovszky Kristóf mégiscsak ezüstérmes, nem hirdettek holtversenyt.

 

A LEN Nyíltvízi Technikai Bizottsága megtárgyalta a magyar csapat óvását, miszerint hirdessenek holtversenyt a férfi 10km-es versenyben, amit pár milliméterrel a holland Ferry Weertman nyert meg Rasovszky Kristóf előtt. Hiába volt a hivatalos ideje mindkét úszónak tizedre azonos, a bizottság elutasította az óvást. A Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) azt követően óvott, hogy a veszprémi versenyző - aki szerdán 5 kilométeren diadalmaskodott - csütörtökön úgy lett második, hogy a győztessel tizedre azonos idővel csapott célba.

Gellért Gábor szövetségi kapitány a helyszínen elmondta, nem az a gyakorlat, hogy a fellebbezéseknek helyet adnak. „Arra hivatkoztak, hogy megnézték a felvételeket minden irányból és egyértelműen látszott számukra, hogy a holland versenyző érte el hamarabb a falat. Ezt az időmérő berendezés is érzékelte, hivatalosan tizedre mérnek eredményt, de az időmérő a századot is érzékeli, és a századbeli különbségek miatt sorolta be Kristófot a második helyre.”

A Balaton Úszó Klub sportolójára a táv legvégén felzárkózott az olimpiai, világ-, illetve Európa-bajnoki címvédő Ferry Weertman, és a két úszó ránézésre egyszerre csapott célba. A célfotó alapján közölték, hogy hiába volt valamivel előrébb a veszprémi úszó, holland riválisa csapott egy „leheletnyivel” előbb a táblára, így megvédte címét.

A MÚSZ holtverseny kihirdetését kérte. Arra hivatkozott, hogy tavaly a budapesti világbajnokságon harmadik helyéért és 2016-ban a hoorni Eb-n az aranyéremért egyaránt a nők 10 kilométeres távján volt hasonló eset, és mindkétszer holtversenyt hirdettek.

Az ám, de most kikérték a századmásodpercre pontos méréseket is, és ezekből kiderült, hogy Weertman 0,04 másodperccel előbb ért célba.

Hát, így jártunk. Különben a legtöbb humorral épp Rasosvszky Kristóf nyilatkozott a helyzetről, közvetlenül a verseny után: „A holland az utolsó métereken verhetetlen, ezt régóta tudjuk. Legközelebb egy méterrel korábban indulok.”

Azt hiszem, ezt nevezzük sportszerű hozzáállásnak, kérem.

Csodálatosabb a hír a nyíltvízi váltó kizárásáról. Ez az, amire egy legendás kolléga olyant mondana – csak épp ellenkező értelemben hangzott el ez a mondat annak idején – hogy „ilyen nincs, és mégis van...”

Ugyanis a táv felénél kizárták a magyar csapatot a nyíltvízi úszók Európa-bajnokságának váltóversenyéből, mivel Sömenek Onon Kata rossz irányba indult el, és nem kerülte meg a rajt utáni első bóját.

A Loch Lomond vizében a négyfős váltók tagjainak egyenként 1250 métert kellett a lehető leggyorsabban megtenniük.

Gellért Gábor szövetségi kapitány azt a taktikát választotta, hogy a férfiakat küldte előre, akiknek így megfelelő előnyt kellett kidolgozniuk a nők számára. A magyarokon kívül az oroszok és a szlovákok kezdtek férfi úszóval. Székelyi Dániel 12:44.9 perc után pacsizott Huszti Dáviddal, miközben a mezőny másik hét tagja óriási verekedés közepette tudott csak váltani.

Mivel az oroszoknál a váltó második tagja nő volt, Huszti pillanatok alatt az élre került, a 17 éves versenyzőt viszont a franciák első férfi úszója megelőzte, annak ellenére, hogy több mint fél perccel később ugrott a vízbe.

Őt Sömenek Onon Kata követte, de óriásit hibázott, hiszen rögtön a tőle balra elhelyezkedő bóját megkerülve kellett volna elindulnia, ehelyett ő egyenesen nekivágott a távnak, amiért nem sokkal később fel is mutatták neki a piros lapot.

„Elképzelni nem tudom, mi történhetett. Tíz kilométeren is úszott, előtte is többször leúsztuk a köröket. Talán a verseny hevében olyan izgalmi állapotban volt, ami ezt okozhatta. Nagyon össze van törve” - nyilatkozta az MTI-nek Gellért Gábor. A váltó negyedik tagja, Novoszáth Melinda így már nem is ugrott vízbe.

Hát, ilyen tényleg nincs, ne boncolgassuk a hihetetlen fiaskó okát, erre mondhatnánk, hogy „azt, hogy miért volt, nem tudom, de nagyon szívesen megmagyarázom” - megmagyarázni lehetne is, megérteni nehezebb.

Mindegy, ez már így alakult – örüljünk inkább annak a kilenc éremnek, amit így is elhoztak a mi lányaink-fiaink.

Legfeljebb az egyik ezüst lehetett volna arany is.

Lesz még úszóbajnokság, hoznak ők még nemesfémeket, hajrá!

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

                      

Támogatók

Médiapartnerek

Kövess bennünket

Facebook