2017. szeptember 24. - Gellért, Mercédesz

Az igazi hős

2016. december 11. Szerző: Rózsa Misi
Van egy kis srác, kis testében hatalmas lélekkel, derűvel és tele optimizmussal. Olyan emberke, aki nem csak magának képes reményt adni, hanem a környezetét is megajándékozza napról-napra ezzel. Egy kisfiú, akivel nem volt kegyes a sors. Egy kisfiú, aki 6 éves kora óta nem tud járni súlyos izombetegség miatt. Egy kisfiú, akit kerekesszékbe parancsolt az élet.

Most nyilván a kedves olvasó maga elé képzel egy szegény, szomorú kisfiút, aki a nagy csapás alatt összeomolva, szomorúan ül kerekesszékében és irigykedve nézi a világot, az ép társait, akik nem kényszerülnek ilyen láncok fogságába. Ugye meg van Önök előtt is a kép erről a kisfiúról? Nos ha esetleg igen, akkor ezt nagyon gyorsan tessenek szívesek elfelejteni. 

 

 

Gulyás Andriska nagyon nem felel meg ugyanis ennek a képnek, mert egy örök optimista, aki tele van derűvel, aki teljes életet tud élni és aki kiválóan érzi magát a bőrében. Nyilván nagyon nagy szerencséje van abban, hogy pont abba a családba dobta be a gólya, ahova. A család, nem betegként kezeli őt, hanem „Andrisként“, aki gurul, de amúgy abszolút hétköznapi kisfiú. - Na jó. Itt persze lódít a szerző, mert Andrisról sok mindent el lehet mondani, csak azt, hogy hétköznapi lenne. A szülei imádják és olyan természetesen állnak a betegségéhez is hozzá, ami sokak előtt lehet példaértékű. 

Andris nem egyszerű eset. Mindenről van nagyon határozott véleménye, ami ha nem egyezik a szülők véleményével, akkor dacosan képes velük is harcolni igazáért. Ő egy nagyon szerethető kis csibész, aki bizony benne van minden turpisságban is, amikor erre lehetőséget lát. De közben hatalmas felelőségtudat is társul lazaságához. Kiválóan teljesít az iskolában. Az osztálya egyik meghatározó figurája. Nagyon szeretik és sokra tartják társai is. A tanulás és játék mellett imád zenélni és nagyon komolyan is veszi a zenetanulást. Mit ad Isten, még ebben is tehetségesnek mutatkozik. 

De leginkább futni szeret. A Suhanj Alapítványon által került be a szabadidős futás világába. Jellemzően édesapja fut vele egy speciális kerekesszékben. Gyakorlatilag elmondhatjuk róla, hogy a fél országot már át is szaladták. Annyi kilométer áll mögöttük, ami igazi jelentős sportteljesítménynek mondható. Futottak dög melegben és lelket fagyasztó hidegben is. Futottak könnyebb és nehezebb terepeken. Futnak esőben is ha úgy adódik, és gatya-aszaló kánikulában. Néha nagyon nehéz, de Andris nem szokott panaszkodni, élvezi a dolgot és kész ezért áldozatot is hozni. 

A sportágban hamar népszerű lett a nagyszájú fiatalember. Ha az ember beszél vele pár mondatot, akkor megdöbben azon, hogy olyan érett a személyisége, mint egy sokat tapasztalt felnőtté. De ha közelebbről megismeri, látni engedi vicces oldalát is és olykor a dacos gyerekét is. De ez így is van jól. Nem véletlen, hogy a Világ és Olimpiai Bajnok Kovács Kokó István is felfigyelt rá és megkedvelte nagyon. 

Andris rengeteget jár kirándulni a családjával. Szomjas minden új megismerésére, imád kalandozni az országban. Természetesen szórakozni is nagyon szeret, szívesen megy színházba és moziba is. A kevés szabadidejében pedig a barátokkal játszik, ökörködik. Tán már a csajok is elkezdték érdekelni, de úriemberként erről nem beszél. 

Idén hatalmas élmény volt számára, hogy a Suhanj alapítvány támogatásával élete első külföldi maratonján is részt vehetett. Olaszországban, Firenzében volt a verseny. És itt Andriskából Suhangyal lett. Ez azt jelenti, hogy segített adományokat gyűjteni az alapítvány nemes céljaira. És tegyük hozzá, ezt is kiválóan teljesítette, mert elég szép összeget tudott elővarázsolni támogatók zsebéből a nemes ügyhöz. Ezen a versenyen, édesapja mellett, Viniczai Andi és Simay Csaba kísérték őt. A kocsiból zene szólt és az egész futás olyan vidám hangulatban zajlott, hogy aki az út mellett látta, az azonnal mosolygott. 

Gulyás Zoltán, Andris édesapja, mindig szerette a sportot, közel állt az hozzá. Amikor Andris beteg lett, ő kezdte el keresni a lehetőséget arra, hogy hogyan tudnának a fiával közösen sportolni. Ekkor találkoztak a Suhanj mozgalommal, amit kipróbáltak és annyira magával ragadta őket, hogy ma már a mozgalom, a sport, életük abszolút szerves része lett, úgyis mondhatjuk, hogy egyfajta életforma. Barátokra és egy nagyon pozitív szemléletű közösségre találtak itt. Ha a futásról kell beszélni, édesapa és fia szeme egyaránt erősen csillog. Az ember ha őket nézi, ha rájuk figyel, erőt merít abból, hogy nem is olyan rossz hely a világ, aminek sokszor látszik. 

Köszönjük Andriska, hogy vagy nekünk. Köszönjük a családodnak, hogy ilyen remek kis embert nevelnek és ezzel sokunknak adtok reményt és örömöt.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook