2018. október 31.
Szerző: Szele Tamás
Kérem, most erőben elméleti kérdések kerülnek terítékre, annyira elméletiek, hogy majdnem elvesztünk a lila ködben, míg értelmezni próbáltuk a helyzetet: dióhéjban az a vita tárgya, sminkelhet-e a tornászlány, avagy az a Sátántól való, és eredményét is máglyára kell vetni, ha festett orcával érte el?
Egyáltalán, hogy a csodába került elő ez a kérdés? Nagy a sora annak. A Nemzetközi Torna Szövetségnek sok volt az egyik versenyző sminkje, ami a Macskák című musicalre utalt, ezért pár hónapos késéssel hozott is egy szabályt, amivel betiltotta az arcfestést. Az augusztusi Európa-bajnokságon a holland Celine van Gerner talajgyakorlatát a Macskák egyik betétdalára mutatta be, úgy gondolta, hogy hatásosabb, ha a pódiumra hajából alkotott két füllel és macskasminkben lép pódiumra. Mielőtt ezt megtette volna, a szabálykönyvet is átnézte. Arra jutott, hogy ezt semmi sem tiltja, sem előnye, sem hátránya nem származhat a pontozásnál.
Van Gerner sminkje megosztó volt, a közönség imádta, de a szakma nem fogadta ekkora örömmel, attól tartanak, hogy eltereli a figyelmet a sportteljesítményről.
Mármost a frissen hozott szabály szerint a tornászlányok sminkjének „visszafogottnak” kell lennie, amit képtelenség lesz meghatározni, de nehezen is érthető, miért ne játszhatnának kicsit a külsejükkel? Elvégre ez mégsem súlyemelés vagy maraton, ahol a leadott teljesítmény dönt, ebben a sportágban komoly szerepe van az esztétikumnak, a szépségnek (más kérdés, kinek mi tetszik). No, de szigor van: ezentúl vagy nincs smink, vagy csak visszafogott lehet, a szerepjáték is tilos.
A mostani, dohai világbajnokságon különben kedden a várakozásoknak megfelelően az Egyesült Államok magabiztosan megnyerte a női csapatversenyt. Az amerikaiak 2010 óta egyszer sem engedték át a női csapataranyérmet más válogatottnak, egymás után negyedszer diadalmaskodtak.
No, mindegy, ha nem lesz játékosság, lesz szigor.
Jaj, cica, szegény cica...