2018. április 25. - Márk

A legnagyobb magyarra emlékeztünk

2017. október 15. Szerző: Rózsa Misi
Ha gróf Széchenyi István neve kerül szóba, már a kisdiákok is azonnal vágják rá, hogy ő volt a legnagyobb magyar. És sorolják végeláthatatlan hosszan, hogy mennyi mindent adott ez a kiváló nemes ember egykor Magyarországnak, mennyi fejlődés köszönhető neki, milyen bátor és önzetlen reformer volt.

 

Talán azt is nagyon sokan tudhatják, hogy jelentős szerepe volt abban is, hogy a lóversenyzés meghonosodjon az országban. De talán azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy egy Angliai útja során csodálkozott rá az ökölvívás nemes sportjára és ő volt az, aki ezt a sportot hazahozta Magyarországra. Amatőr szinten maga is kipróbálta és nem is volt ügyetlen ebben sem. Bár vannak, akik azt cáfolják, hogy a gróf bokszolt volna, de személyiségét, bátor bevállalós természetét ismerve, nem lenne meglepő, ha de igenis igaz lenne, hogy vívott az ökleivel pár kiadós bunyó formájában.

Nemrég beszámoltunk arról, hogy milyen szép átalakuláson esik éppen át a Madárfészek Ökölvívó Akadémia.

Ebben a cikkben is beszámoltunk arról, hogy az új küzdőterének avatása, tulajdonképpen a most hétvégén megrendezendő Gróf Széchenyi István Emlékverseny keretén belül kerül felavatásra. Négy nemzet tornája ez tulajdonképpen. A horvátoké, szlovákoké, románoké és a magyaroké. A nemzetek nagyon erős versenyzőkkel érkeznek erre a tornára, mert ez a térség egyik legkomolyabban vehető ökölvívó eseménye most. Hatalmas gesztus a szervezők / Magyar Ökölvívó Szakszövetség, Madárfészek Ökölvívó Akadémia, Széchenyi Család Alapítvány / részéről, hogy bár rangos eseményről van szó, de áldoztak arra, hogy a kiváló mérkőzéseket, az ökölvívást szerető közönség teljesen ingyen látogathassa mindkét nap során. Ráadásul még azt is érdemes kiemelni, hogy a büfé árakat sem engedték a csillagos égbe elszaladni, kifejezetten szolid áron lehetett finom szendvicseket, üdítőt és kávét szerezni. Többen ellátogattak a versenyre a magyar ökölvívás régi és jelenlegi legendái közül is. Ha nem is volt az első napon teltház, de azért elég szép számban érkeztek az érdeklődök. És akik eljöttek, azok nagyon nem bánták meg, hogy ezt választották délutáni, esti szórakozásnak.

Hivatalosan 16 órára lett meghirdetve a kezdés. Természetesen a meghirdetés és a gyakorlat eltér egymástól általában, így senkit nem lepett meg, hogy valójában picit már negyed öt is elmúlt, mire megkezdődött a program. Ez senkit nem zavart, mert mindenki jó hangulatban beszélgetett addig. Az eseményt Erdei Zsolt a MÖSZ elnöke és a Széchenyi család nevében, Széchenyi Tímea nyitották meg. Mindketten tudták, hogy itt nem nekik kell játszani a főszerepet, ezért rövid, de tartalmas megnyitó szöveget mondtak, ami után átadták a terepet a valódi főszereplőknek. Igaz még előtte közösen elénekeltünk a Himnuszt.

A gála azzal kezdődött, hogy bevonultak sorra a bírók, a ringspeaker mindegyiket egymás után be is mutatta. Majd a négy szövetségi kapitányt hívták a ring négy sarkába. Itt kis kavarodás történt, mert a horvátot hiába hívták, az nem jött. Kiderült még nincs a terembe, el kellett menni, megkeresni, de hamar meg lett így ő is elfoglalta mosolyogva a helyét. A vendég szövetségi kapitányok, emlék ajándékot vehettek át a magyar szövetségi kapitánytól, ifjabb Balzsay Károlytól. Igaz ő is kapott emlékajándékot, de magának nem adta azt át, csak tartotta a kezében.

És ettől a pillanattól kezdve, már tényleg az ökölvívásé volt a főszerep, mert minden felesleges színezés nélkül, az első párt hívták a szorítóba.

52 kg-ban a magyar Virbán Martin ellenfele, a horvát Petrot Igor volt. Nem volt gyenge legény a horvát, de Virbán kiváló taktikával lépett a ringbe, végig uralta a mérkőzést, többször sikerült úgy eltalálnia az ellenfelét, hogy arra számolni kellett volna, de a számolás elmaradt. Ennek ellenére, Virbán mindhárom menetet egyértelműen és nagy fölény mellett nyerte, így nem volt meglepetés, hogy az ő kezét emelték a magasba.

Szintén 52 kg-os verseny következett, ahol Szaka István képviselte Magyarországot, a román Alexandru Ionita ellen. Szakánál nekem kifejezetten az tetszett, amilyen könnyed, táncszerű módon oldotta meg a védekezését és azokból indított kőkemény támadásokat. Végig a mérkőzés alatt ez a könnyedség, az elegancia jellemezte küzdelmét és nem is csoda, hogy ezzel nagyon ellenfele fölé tudott nőni, akire számolni is kellett. Szaka a mérkőzés végén megszerezte megérdemelten a második magyar sikert.

Két nagyon jó színvonalú mérkőzés adta meg az alaphangot. De ezt két gyengébb követte színvonalában, ami persze akár annak is betudható, hogy az első kettő nagyon magasra tette a lécet.

56 kg-ban Virbán Gábor Viliam Tenko szlovák versenyző ellen lépett ringbe. Gábor nem rég gyógyult fel egy influenzás betegségből, nagyon látszott rajta, hogy nincs igazán még jó formában. Annak ellenére, hogy ellenfele sem volt kimagaslóan kemény, Virbán nem tudott fölé kerekedni, keveset ütöttek és számomra kifejezetten unalmas mérkőzést vívtak, amit a végén a szlovák fiú nyert meg.

60 kg-ban Könnyű Róbert a román Andrei Udubasa ellen lépett a kötelek közé. Sokáig úgy festett, hogy ez a két srác a színfalak mögött békeszerződést írt alá és megállapodtak abban, hogy nem fogják megütni egymást. Nagyon kevés volt az ütés, még kevesebb a tiszta találat, picit alibi íze volt itt a dolognak, de határozottan unalmas volt maga a küzdelemnek nehezen nevezhető valami. A végén a románt hozták ki győztesnek.

Amikor kezdtünk aggódni, hogy marad az alacsonyabb színvonalú küzdelem, akkor jött 64 kg-ban Kovács Ricsi a román Alaxandru Popescu ellen. Taktikus küzdelem alakult ki a két srác között, ami a közönség számára nem volt igazán szórakoztató legnagyobb részében, de Ricsi itt is mutatott egy két olyan kombinációt, amire elégedetten lehetett csettinteni és bizonyította, hogy keményfából vannak faragva az öklei. Önmagához képest most kicsit talán gyengébben bokszolt, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy magabiztosan és megérdemelten nyerjen.

69 kg-ban ekkor jött Kozák Laci a szlovák Hyll Martin ellen. Hyll nagyon kemény, nagyon jó, bevállalós bunyós. De Kozákot ez nem ijesztette meg természetesen és a gála talán egyik leglátványosabb, legjobb mérkőzését bokszolta itt végig három meneten keresztül. Olyan szépen csinálta mindezt, hogy ebből még akár 12 menetet is szívesen végig néztem volna. Le a kalappal Kozák teljesítménye előtt. Természetesen, ő lett a párharc győztese.

Szintén 69 kg-ban lépett szorítóba Képíró Ádám, a román Alberto Calota ellen. Megmondom őszintén nem vártam volna, hogy itt ilyen parázs, és kemény küzdelem fog kialakulni a két srác között. De nagyot küzdöttek, hatalmasakat és szép számban ütöttek, Képíró esetében ki kell emelni azt is, hogy szinte hiba nélkül hozta le a védekezését. Ez is nagyon rendben volt, és itt is magyar győzelem lett a vége.

75 kg-ban a neve ellenére is magyar Onoriode Isaac Oroyovwe a román Marius Dumitru ellen vívott csatát. A magyar fiú végig kezében tartotta az irányítást és egy jó szellemiségű küzdelemben megérdemelt győzelmet aratott.

75 kg-ban mérkőzött meg Árpád Viktor a szlovák Csemez Andrej ellen. Sajnos ez a mérkőzés, megint csak laposabbra sikeredett, egyértelműen a felejthető kategóriába sorolható és nem csak azért, mert szlovák győzelem lett a vége.

81 kg-ban Tallósi Péter a szlovák Strnisko Andrejt kapta ellenfelének.  Itt már megint kemény küzdelmet hozó, izgalmas nagy csata alakult ki, amit élmény volt nézni. Igaz, hogy a szlovák bátran ment előre és igyekezett kezdeményezni, de erősen csapkodott, többször ütött tenyérrel is. Elég rendezetlen volt a mozgása is és valami nagyon furcsa stílusban verekedett. Sokat talált ugyan, de ritkán tisztán. Tallósi ezzel szemben szép stílusban bokszolt, és szerintem egyértelműen ő talált többet tisztábban, ezért nagy meglepetés volt, hogy a bírók az ellenfelét hozták ki győztesnek.

81 kg-ban folytatódtak a küzdelmek. Megmaradt a színvonal hullámzása is, mert a román Juratoni Bogdan és a horvát Cvetkovic Leo küzdelme megint részemről az abszolút felejthető kategóriába volt sorolható.

91 kg-ban viszont megint egy román Apadoaie Andrei Paul mérkőzött meg horvát ellenféllel, Pratljacic Luka ellen. És ez a két srác szintén parádés küzdelemben feszületek egymásnak, sokat és nagyokat ütöttek, izgalmas küzdelmükből végül a román fiú kerülhetett ki győztesen és megérdemelten.

Az utolsó szombati mérkőzést 91+ kg-ban Berki Karcsi vívta meg a román Danisl Burcea ellen. A román fiú nagyon jó bunyós, de berki megint bizonyította, hogy ő a jó bunyósoknál is jobb tud lenni. Nagyon kemény, nagyon jó mérkőzést vívtak egymással szemben, amit végig a magyar fiú tudott irányítani és fölényes, magabiztos győzelem lett számára a vége. Méltó zárása volt ez a szép délutánnak és estének.

Ki kell a végén emelni, hogy a körítése maga is élmény számban ment ennek a versenynek. Nagyon jól oldották meg a világítást is, érdekes volt a fényekkel való játék. Jó volt, hogy óriás kivetítőn minden szünetben megmutatták az adott menet érdekesebb pillanatait a nézőknek. Kiválóan lett belőve a hangtechnika is, és egy másodperces fennakadás sem volt a verseny rendszerében, pedig számtalan újdonságot most próbáltak ki itt először. Nagyon jó dolog, hogy akik nem tehették meg, hogy kijöjjenek a helyszínen végig izgulni a jó kis meccseket, azok otthonról az FS Media stream közvetítése által nem maradtak le semmiről. Az FS média itt is jól teljesített. Akik online közvetítést néztek, azok Harcsa Zolika és ifjabb Balzsay Károly kommentálásával élvezhették ezt. A két fiú ebben is jól teljesített, ahogy a szendvicsfogyasztásban sem érhette kritika őket közben.

És, hogy a sport milyen varázslattal bír. Hogy a magyarok, szlovákok, románok nem kedvelik annyira egymást, ezt a történelem és a buta, felesleges indulatok okozzák. Itt viszont nagyon jó volt látni, hogy az ökölvívók mennyire felül tudnak emelkedni az oktalan gyűlöleten. A büfében magyarok, románok, szlovákok, horvátok, hol kézzel-lábbal mutogatva egymásnak, egymás hátát veregetve, remek hangulatban beszélgettek és nevetgéltek egymással, igazi sportbarátságok születtek. Jó volt látni ezt is, mert, hogy ez itt így történt, az megint nagy dicsősége a sportolóknak, szurkolóknak és a szervezőknek, az ökölvívók nemzetközi közösségének egyaránt.

Nagyon jó volt jelen lenni és még most is jól esik írni róla, felelevenedik sok kedves emlék bennem a tegnapi nappal kapcsolatban. Jó volt itt lenni. Aki csak teheti, az látogasson ki vasárnap is, 16 órától újabb remek küzdelmek várják az érdeklődőket.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook