2019. október 16. - Gál

A korcsolyázás ezer arca

2019. március 26.
Michael Zenezini sok oldalról foglalkozott korcsolyázással karrierje során. Jelenleg bőséges tapasztalatait a budapesti Team Magic edzőjeként kamatoztatja, hazájától, Franciaországtól távol, ám sok tekintetben mégis itthon, ugyanis már évek óta itt él, feleségével, Maros Barbarával.

Beszél még franciául a mindennapokban?
Be kell valljam, nem igazán gyakorlom az anyanyelvem már itt Magyarországon. A feleségemmel főként angolul kommunikálok otthon, ahogy a tanítványaimmal is a jégpályán. Igaz, kezdem keverni a magyarral, és a hétköznapok is rákényszerítenek arra, hogy egyre többet használjam a nyelvet, így az életemnek egyre nagyobb jobban része lesz. Az edzések mellett egyébként sem sok figyelmem jutna a gyakorlásra. Egyrészt ott van a gyerekekkel töltött idő, másrészt pedig a háttérmunka az, ami javarészt kitölti az időmet.

Az először versenyzett, majd jött a jégrevü, és most az edzői szerep, mondhatni egy teljes paletta. Mi késztette először arra, hogy váltson?
Az első partneremmel hét évig voltam, mielőtt elváltak útjaink, aztán táncoltam több lánnyal is, de egy idő után egyszerűen belefáradtam. Nem olyan irányba haladtak a dolgok, ahogy szerettem volna, és akkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom. Továbbra is elkötelezett voltam a korcsolyázás iránt, nem akartam abbahagyni. Végül rátaláltam a jégrevüre, és itt éreztem azt, hogy élvezem, amit csinálok. A Holiday on Ice kiskoromban minden évben eljött Lyonba, ahol éltem. Együtt néztük meg őket a szüleimmel, így jutott ez eszembe. Jelentkeztem, és így kezdődött az a hat év, amit náluk töltöttem.

Mi volt emögött a döntés mögött? Több művészi szabadságot biztosított? Teljesen más műfaja ez a korcsolyázásnak. A sportban a technikára helyeződik nagy hangsúly, míg a show egy teljesen más légkör.
Pontosan, teljesen más tészta. Itt inkább a művészi vonalra és az előadásra kell odafigyelni, ami a sportban nem kap nagy szerepet. Számomra az volt a vonzótényező, hogy a show alatt a közönséggel kell kapcsolatot teremtenünk. Ehhez teljesen más készségek szükségesek.

Van olyan része a korábbi életének, amit hiányol?
Most, hogy tanítok, néha gondolok arra, hogy jó lenne visszakapni azt az életet. Persze ez csak egy futó gondolat. Nem bántam meg, hogy ennyi éven át keményen dolgoztam, és a korcsolyázással foglalkoztam. Akkor nagyon élveztem mindent, oly sok jó dolog volt benne: sok országban jártam, rengeteg emberrel találkoztam és sok tapasztalatot szereztem.

Tehát ha lehetősége lenne, hogy újrakezdje, nem csinálna semmit másként? Nem terelődne korábban a szinkronkorcsolyázás felé?
Nem, ugyanígy csinálnék mindent. Ha valamit máshogy csinálnék, az az lenne, hogy folytattam volna. Ezt az egyet bánom, hogy túl korán hagytam abba. Habár most is korcsolyázom, és nemcsak magam miatt. Muszáj egy bizonyos szintet tartanom, mert jégtáncot is tanítok, és be kell mutatnom az új lépéseket és elemeket.

Mi a legjobb az edzői létben?
Az, hogy továbbadhatom a tudásom. Korábban a show-kban való szereplésem egyfajta pluszt ad a többi edzőhöz képest. Ez főleg a művészi vonalon érvényesül. Ezt mind a következő generáció felé közvetíteni nagyon jó érzés, így egy kicsit magamat látom bennük.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

                      

Támogatók

Médiapartnerek

Kövess bennünket

Facebook