2017. szeptember 20. - Friderika

Az MTK Családi napja

2017. május 21. Szerző: Rózsa Misi
Nem szokásom az olvasóimat személyes történeteimmel fárasztani. Természetesen, aki elég művelt ahhoz, hogy kövesse a Rózsa Misi összes írását, az mondanom sem kell, hogy tudja azt is, hogy ez nem igaz.

 

Nagyon is szeretek személyeset írni, sőt a legtöbb igazán jó írásom személyes. És ez csak azért nevezhető kis túlzásnak, hiszen alapvetően rólam elmondhatjuk, hogy minden írásom igazán jó, de nem minden írásom személyes ettől. De az olyan jól hangzó blabla szöveg, hogy nem szokásom személyeset írni, de most az egyszer – itt dobog pergését tessenek maguk elé képzelni- kivételt teszek és Önök velem együtt lesznek részesei ennek a kivételes eseménynek. És akkor önök nagyon boldogok, hogy valami olyanba vonom be Önöket, amiről úgy gondolják, ha nem szokásom, akkor másokat nem is fogok, így észrevétlenül ez az írás az olvasása által személyes lesz Önöknek is. Az meg jó ám a léleknek, ezt tudja minden írással foglalkozó személy, ezért utazik is ennek az érzésnek a felkavarására Önökben. 

A dolog lényege, amit soha nem tagadtam, és szinte már orvosilag is kimutatták nálam, hogy kék-fehér vér csörgedezik az ereimben. Akit ez a betegség elér, azt abból veszi észre, hogy fanatikus rajongást kezd érezni az MTK iránt és ezt csak akkor tagadja el, ha éppen nagyon azt akarja lódítani, hogy tárgyilagos, amikor az MTK kerül szóba. Az MTK-nak szurkolni az baromi jó dolog. Tudom, hogy most úgy gondolják a Fradisták, a kispestiek, a vasas rajongók, hogy az ő csapataiknak szurkolni, azért rajongani is ugyanilyen, de ez csak önmaguk átverése, mert nem igaz. Természetesen, aki az MTK-nak szurkol, az abban érdekelt, hogy a rajongásának tárgyát képező egyesület a lehető legsikeresebb legyen a sportban. Csakhogy az MTK-hoz tartozni valami egészen más és jóval több ennél. Lehet, hogy már attól is, hogy valahogy nem annyira divatos dolog az MTK szurkolójának lenni, sőt sokan úgy néznek ránk, mintha valami ciki dolgot követnénk el ezzel. Persze, hogy nem vagyunk túl sokan, hiszen itt nem elég az, hogy az ember szereti a csapatot, aminek szurkol, hanem az MTK-hoz tartozni, komoly értékek felvállalásával kell, hogy járjon, és ebből a sport, azonnal életszemléletté, sőt akár már-már filozófiává fejlődik. És akit nem érint meg ez a szellemiség, ami a liberális, zsidó polgári hagyományokra építkezik alapvetően, az nem is fog minket megérteni. Viszont mi, akik az MTK család tagjának valljuk magunkat, sokat tudunk egymással vitatkozni, veszekedni is, de mégis ettől a többlettől, amit a klubhoz tartozás ad, valahogy mégis remekül el vagyunk együtt. 

Az MTK Baráti Köre úgy gondolja, hogy ha ezek a furcsa őrült szerzetek, akik MTK-snak vallják magukat, szeretik együtt tölteni az időt és nem csak meccsen, akkor ehhez érdemes megteremteni alkalmakat. Ilyen alkalom például a minden évben megrendezésre kerülő Családi Nap. Erre eljönnek az MTK szakosztályai, akik bemutatókkal örvendeztetik meg a szurkolókat és természetesen egymást is. És amikor egy területre össze vagyunk terelve, akkor ott beindulhat szabadon a locsogás is, a pletyka, és persze élőben sokkal jobb hevesen veszekedni is egymással. Itt megjelennek az MTK legkiválóbb sportolói is. Természetesen a labdarúgók is, de itt vannak RG-s sztárjaink pont úgy, mint a legkiválóbb ökölvívóink, okos és sikeres sakkozóink, legendásan elismert kajakosaink és sokan mások. És a sztárok, itt nem sztárok, hanem maguk is csak „mezei” MTK-sok, egyek a sok közül, akik együtt alkotnak egészet. 

Ez az esemény ebben az évben, a Lantos Mihály Sporttelepen került megrendezésre. Kis sátrakat kaptak a szakosztályok és azok alatt rendezkedtek be, hogy megmutassák önmagukat, hogy népszerűsítsék a sportágukat és lehessen beszélgetni velük a sportágukról, de bármi másról is. Most is, nagy érdeklődés kísérte az eseményt és sokan jöttek el megnézni a programokat. Remekül szórakoztak azok, akik kilátogattak ide, sok új ismerettel gazdagodtak, jó arcokat ismerhettek meg, és szeretett régi rossz arcokat is. Nem csak a jelen sportolói teszik itt tiszteletüket, de a múlt élő legendái közül is többen eljöttek beszélgetni, együtt lenni. Például a 70 felett járó, örökifjú csibész, a Gedó Gyuri is nagy örömömre itt volt velünk és be nem állt a szája, de aki ismeri, az ezen nem lepődik meg. Mesélt régi Olimpiákról, mesélt régi nagy bunyókról és persze nem maradtak ki az elbeszélésekből csínytevések felemlítései, meg becserkészett és levadászott csajok sora sem. 

Nagyon érdekes volt tényleg a szakosztályok által varázsolt bemutató, nagyon örültek a gyerekek a felállított és ingyen használható ugráló váraknak, örültek nagyon a színes programoknak. De mindenki leginkább a Nagy MTK-s Házi Kispályás Labdarúgó Tornát várta, amire a szakosztályok nevezték be csapataikat, de lehetőség volt szurkolóknak is csapattá összeállni és az a két gyerekotthon is saját csapattal állhatott ki, akikkel rendszeresen tartja az MTK és az MTK Baráti Köre a kapcsolatot, és akiknek évközben is sok mindenben segít a klub nagy örömmel. Idén a torna érdekessége az volt, hogy az MTK NB1-es csapatának tagjai is beszálltak játszani minden csapatba egy fővel. Sőt a mérkőzéseket is több esetben az MTK nagy játékosai, mint például a csapatkapitányunk, Kanta Józsika vezették. 

A párosításokat Sas Jani és neje állították össze. Én már a párosításoknál is megpróbáltam korrumpálni becsülettel mindenkit, annak érdekében, hogy Kanta Józsika kerüljön a csapatunkhoz. Borbély került hozzánk és utólag a játékát látva ezt nem is bántam meg, azzal, hogy csalni akartam és nem sikerült, hasznot hoztam személyével a csapatunknak. A mérkőzések két pályán kerültek lebonyolításra. A mi csapatunk neve, legendás ökölvívó edzőnk előtt tisztelegve a Drexler Bikái név volt. Ezt én találtam ki és nagyon jó név, így a legjobb nevű csapat versenyét mi nyertük meg. Nagy hiba volt, hogy ilyen verseny nem került kiírásra. Az első mérkőzésünket a Kanta vezette. Kicsit bemutattam neki, hogy átérezhesse, hogy mit él át egy bíró, hogy milyen a bírói létezés, ezért folyamatosan becsméreltem, de kifejezetten jól viselte, igaz minden tárgyat előtte elvittem a közeléből, amivel esetleg bántalmazhatna. Na meg az ökölvívók labdarúgó csapatának játékos vezetőedzőjét, hogyan is merte volna bántalmazni, hiszen azért ő nem egy Torghelle Sanyi, aki nem ismer se embert, se Istent. Természetesen beszálltam én is játszani, de amikor a dög melegben futva lihegtem, mint a ló, pár pillanat múlva, taktikusan, de nem megfutamodva cserét kértem, hogy kívülről befolyásolhassam az eseményeket. 

Később több meccs során, a pályán belül és a pályán kívül is igyekeztem kiváló teljesítményt felmutatva, győzelemhez segíteni a csapatomat. bentről beálltam a kapuba és igyekeztem elrettenteni az ellenfeleinket. Ez annyira nem feltétlen sikerült, igaz, amikor nagyon kicsik ellen játszottunk, akkor volt, hogy bejött. Pályán kívül megvesztegettem a játékvezetőt. Így kaptunk például egy vele előre lebeszélt büntetőt. Mivel úriember vagyok, természetesen nem fogom elárulni, hogy a megvesztegetett játékvezető Varga Szabolcs volt. 

A bírók ténykedése nagyon tisztességtelen volt. Például amikor az egyik mérkőzésen véletlenül valahogy megfordult a kapu, a fene tudja, hogyan, én aki benne álltam nem tudtam erről semmit, akkor ellenünk ítélt gólt, miután az ellenfél kivitte a pályáról a labdát és hátulról talált be.  Minden erejükkel azon voltak, hogy megakadályozzák, hogy mi nyerjük meg ezt a tornát, akik ugye logikusan meg is érdemeltük volna a szép sikert. Például amikor ennek érdekében megpróbáltam a jegyzőkönyvet megfelelően átalakítani, akkor ezt nem engedték, sőt amit ennek érdekében írtam, írattam bele, azt egyszerűen kitörölték. Igaz a főszervezőt, a zsűri elnökét Sas janit sikerült annyira összezavarnom, hogy azt mondta mi játszhatjuk a döntőt, de amikor bizonyos hülyeségekről tájékoztatták, akkor a szavát a porba vetve ezt a lehetőséget megvonta tőlünk és engem akart kitiltani a pályáról. Így történt meg az a szégyen, hogy a majdnem megnyert bajnokságot, 0 ponttal az utolsó helyen zártuk, pedig a mi csapatunkba hívtuk az egyik leglelkesebb MTK krónikást, a Kalocsai Lacit, aki azt hazudta, hogy tud focizni, de a pályán kiderült, hogy ez majdnem akkora hazugság volt, mintha azt állította volna, idén az MTK nyeri a bajnokságot. Viszont vele csak többen voltunk a pályán, de ezt szerencsére a bírók nem szúrták ki.
Volt itt 11-es rúgó verseny is, amit büszkén jelenthetem, csalás nélkül mi nyertünk meg. Igaz én próbáltam volna itt is csalni, akarom mondani ügyesen idomulni a helyzethez, előnyt kovácsolva abból, de csalódásomra nem volt rá szükség, mert nagyon jók voltunk valamitől tényleg ebben a műfajban. 

Hogy ki nyerte a tornát, már nem is tudom. De az az igazság, hogy a kutyát nem is érdekelte, végig röhögtük az egészet az NB1-es játékosokkal együtt és ez volt mindenkinek a legfontosabb. A játékosokkal persze beszélgettünk a bajnokságról is, az MTK utolsó sanszáról és nagyon határozottan állítják, hogy jövő szombaton megverik a Paksot, ezzel kiverekszik az MTK bent maradását az élvonalban. Én meg hiszek nekik nagyon szívesen. 

Jól sikerült a rendezvény. Az MTK Baráti Kör, büszke lehet magára, mert akik ott voltunk, azok egy csodálatos délelőttöt és kora délutánt kaptunk ajándékba. Az időjárás is kegyes volt hozzánk és ez a jó hangulat, a sok vidámság megint csak megerősítette, hogy jó helyen vagyunk itthon az MTK-ban. Aki kihagyta, az tényleg bánhatja. Jó volt együtt lenni, jó volt hülyéskedni, jó volt jobban megismerni egymás sportágát, jó volt nagyokat dumálni. Jövőre újra itt kell legyek, mert ezt nem lehet kihagyni. 

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook