2018. október 16. - Gál

Nem értem...

2017. november 15. Szerző: Rózsa Misi
A magyar U21-es válogatott soros ellenfele az Európa bajnoki selejtezők során a csoportban Ciprus válogatottja volt. Ciprus hazai pályán nem könnyen verhető csapat. Le tudta győzni Máltát, ami nem túl nagy szó, de magabiztosan meg tudta verni a törököket is, ami azért már nem kis teljesítmény tőlük. Ezek alapján a magyar válogatott nem számíthatott ellenük könnyű mérkőzésre.

 

Nem is volt könnyű az első félidő. Igaz keményen és harcosan kezdtünk, az ellenfelet gyakorlatilag jó időre beszorítottuk a saját kapujuk elé, de a 30. perc magasságától kiszabadultak onnan, és többször pontrúgásból majdnem be is találtak nekünk, ha nincs, szerencsénk vagy nem véd bravúrosan Demjén. Hiába futottunk többet, hiába alakítottunk ki több helyzetet, az első félidőben akár jelentősebb hátrányba is kerülhettünk volna, igaz a helyzetek alapján, akár az első félidőben már előnyre is szert tehettünk volna.

Érdekes, hogy a második félidőre sokkal kiegyenlítettebb lett a játék, de ennek ellenére végig mi játszottunk veszélyesebben. Ennek meg is lett az eredménye, mert az 50. percben Sallói találatával sikerült a vezetést is megszereznünk. A ciprusi csapat egyre erőszakosabb játékot vett elő, komoly sérülés veszélyt jelentett nagyon sok megmozdulásuk. Agresszióval és erőszakossággal akarták pótolni a játéktudásukat sok esetben. A magyar csapat az előny birtokában sem állt be védekezni. Már a kapujuk előtt letámadtuk ellenfelünket és rájuk is tudtuk kényszeríteni végig a mi ritmusunkat és akaratunkat. A 80. percben egy nagyon szépen felépített támadás végén Haris is betalált, és amikor már két gólos lett a magyar előny, nagyon egyértelműen úgy festett, hogy eldőlt a találkozó. Még ezután is akadtak ordító helyzeteink és a végén Ciprus örülhetett annak is, hogy 2-0-ás vereséggel megúszhatta ezt az találkozót.

Beszéltünk arról az előbb, hogy a ciprusiak nagyon sportszerűtlenül agresszív játékkal jöttek elő, főleg miután már hátrányba voltak. Többször volt egy-egy ilyen eset után kakaskodás is a csapatok között. De voltak szép jelenetek. Szoboszlai és a ciprusi játékos majdnem összeverekedett, pár perccel később az egyik ciprusi játékos lesérült, és amíg azt ápolták, a Szoboszlaival összeugró fiúnak is adtak vizet a segítők. A ciprusi ívott, majd azonnal a flaskáját Szoboszlai felé nyújtotta, hogy ha szomjas, akkor igyon ő is, amit Szoboszlai el is fogadott.

Másik esetben a ciprusi játékos csúnyán ütközött a magyar védővel. Mindketten földre kerültek és feljajdultak. A ciprusi felpattant és a magyar fiú felé szaladt. Itt azt hittem, még bele is fog rúgni, de nagyon benéztem, mert nem megtorolni rohant, hanem segíteni a sérült magyar játékoson, megelőzve ezzel mindenkit. Ez is egy nagyon szép sportszerű jelenet volt.

Ahogy az is, hogy a mérkőzés végén a ciprusi szurkolók megtapsolták a győztes magyar válogatottat.

De vannak dolgok, amiket nem nagyon értek én.

Itt van ez a csapat, amelyik pontszámban már be is érte a csoport második helyén álló svéd válogatottat. Azok most már csak jelenleg jobb gólkülönbségüknek köszönhetik, hogy előttünk állhatnak. Ugyan a csoportot vezető Belgium előnye mos 6 pont velünk szemben, de ők két mérkőzéssel többet játszottak nálunk, így hamar akár be is foghatjuk őket. Előnyünk ugyan csak 2 pont a minket követő Ciprussal szemben, de ők szintén már két meccsel többet játszottak, mint mi. Szóval, ha a 21 év alatti fiatalok ennyire jól és eredményesen tudnak játszani egy gyengének nem mondható csoportban, akkor mi a fene történik velük, amikor kilépnek ebből a generációból, és hirtelen elfelejtenek küzdeni és játszani! Amíg itt kiváló egyéni teljesítmények vannak, amíg itt a csapat kitűnően erősíti és egészíti ki egymást, amíg itt már biztosan nyert meccsen is hajtanak minden megszerezhető labdáért, ez az egész elmúlik, amint bekerülnek a felnőttnek mondott válogatottba. Ez a különbség, számomra rejtély marad.

Azt se nagyon értem, hogy abban az országban, ahol azt mondjuk, hogy a nagy tömeg szereti a focit és ezért az állam milliárdokat költ folyamatosan a labdarúgásra, hogy a fenébe nem közvetíti egyetlen csatorna sem, az U21-es válogatott EB selejtező mérkőzését, amikor ezeknek a srácoknak reális esélye lehet kijutni a nemzetközi porondra? Persze stream segítségével megoldotta az ember, hogy láthassa a mérkőzést, de hát nem a közszolgálati dolga lett volna megoldani a közvetítést? Bezzeg a minden tét nélkül lejátszandó Costa Rica elleni barátságos mérkőzést, adni fogják élőben. Nem az a bajom persze, hogy azt adják, mert adják is, nézni is fogom, hanem az, hogy ezt nem adták és hogy miért nem, ara nehéz lenne reális magyarázatot találni.

Mindenesetre nagyon örültem a magyar sikernek és nem csak a megszerzett három pont töltött el örömmel, hanem az a játék is, amivel ezt elérte ez a tehetséges, jó erőkből álló csapat.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook