2018. július 17. - Elek, Endre

Ökölvívók labdarúgó tornája

2017. december 27. Szerző: Rózsa Misi
Jelentem az úgy volt, hogy egyszer a Csepel kezdte. Egészen pontosan az Énekes Robi és a Lukács Adorján fejéből pattant ki az az ötlet, hogy jó lenne, ha az ökölvívók nem csak a ringben feszülnének egymásnak, hanem megmutatnák, hogy más sportágban, nevezetesen a labdarúgásban is képesek jeleskedni. Hogy ezt mennyire sikerül nekik azóta évről-évre bizonyítani, azt jobb lesz, ha jótékony homály fedi el azok elől, akik nem látogattak ki a tornára.

 

Ebben az évben a Paco, polgári nevén, ahogy kevesebben ismerik, a Turbucz Gábor volt az esemény elsődleges szervezője, nyilván abban a reményben, hogy a Kőbánya megállíthatatlan lesz. Hát ez nem így történt. Természetesen az idei évben is segítségére volt az Énekes Robi, ő meg azt hitte, hogy a Csepel lehet majd a bajnok, de neki is csalódnia kellett a végén, de remélem ezzel még nem árultam el előre, hogy a kertész volt a gyilkos.

Minden ökölvívó egyesület az országban, meghívást kapott erre a rendezvényre. És itt nekem erősen keserű a szám íze. Nem azért, mert mindenkit meghívtak a tornára, hanem azért, mert teljes csapattal csak 6 egyesület tartotta fontosnak, hogy megjelenjen rajta a versenyzőivel. Itt volt az MTK, a Csepel, a Kőbánya, a Madárfészek Akadémia és az Eger. Az MTK olyan nagy létszámban jött el ismét, hogy megmentve a tornát, egy B csapatot is nevezni tudott. Voltak egyesületek, amiket képviseltek emberek, mint például az Edőcsöt a kiváló ökölvívó bíró Szabó Egon, aki egykor nagyon jó kis bunyós volt. De itt volt nézőnek a Sulák Csubi Andris is, aminek a magam részéről nagyon örültem. És azzal, hogy itt volt a biztonságunkat is garantálta, mert szép partnere és kegyetlen őrzővédő kutyájának társaságában érkeztek.

Érthetetlen számomra, hogy vajon miért csak ennyien jöttek el? Miért nem veszik az eseményt komolyabban az egyesületek, amikor természetesen ezen nem a labdarúgás maga a legfontosabb, hanem az, hogy együtt lehessen lenni és jó hangulatban, zárjuk közösen az évet, kicsit építve is ezzel az ökölvívók közösségét. Nyilván nem lehet kötelezővé tenni ezt senkinek, de ha Dorkó Péterék – akiknek minden elismerésem ezért- csak ennek a tornának a kedvéért fel tudtak jönni Egerből Pestre, akkor azt hiszem más számára sem kéne, hogy megoldhatatlan feladat legyen ez…

A hangulat remek volt. Biztosan merem állítani, hogy akik eljöttek, azok nem bánták meg, hogy a két ünnep között erre „pazarolták” el a délelőttjüket és a koradélutánjukat.

Hatalmas csatákat hoztak a mérkőzések. Az eredmények:

MTK A csapat-Csepel 1-0

Kőbánya-MTK B csapat 3-1

Csepel-Madárfészek 2-0

MTK A csapat – Kőbánya 1-0

Eger- MTK B csapat 0-2

Madárfészek-Kőbánya 3-1

Csepel-Eger 2-1

MTK A csapat-Madárfészek 3-0

Kőbánya-Eger 1-0

MTK B csapat-Csepel 1-1

Madárfészek-Eger 2-0

Kőbánya-Eger 2-0

Kőbánya-Csepel 2-1

MTK A csapat-MTK B csapat 1-1

Madárfészek-MTK B csapat 4-2

Eger-MTK A csapat 2-3

Így a bajnokságot magabiztosan és toronymagasan az MTK A csapata nyerte meg 13 ponttal. Második helyen végzett 9 ponttal a Madárfészek Akadémia, harmadik lett szintén 9 ponttal a Kőbánya. Negyedik a Csepel 7 ponttal, ötödik az MTK B csapata 5 ponttal, míg az Eger is végül célba ért, most udvariasan itt nem közlöm le, hogy nulla ponttal.

Természetesen voltak vitatható esetek is. Például a Kőbánya-MTK B csapat a jegyzőkönyv szerint 3-11-re zárult, de nem fogadták el és valaki visszajavította 3-1-re. Aztán hiszti volt abból is, hogy az MTK B csapata, az 5+1-es kispályás tornán véletlenül 7 játékossal állt ki, és az első így megszerzett góljukat Énekes hisztijére a bírók törölték, ami abszolút nem volt igazságos, mert ne már edzők bekiabálása alakítsa a meccs eredményét. Az a szabálytalan, amit a bíró annak lát, a bíró itt meg nem látott semmit, de utólag a bekiabálásra elvette az érvényes találatot, amit előtte megadott már. Mindegy, az MTK B csapata nagyvonalú volt, nem óvott, így a Csepelé lehetett a negyedik hely, és nem az MTK B csapatáé, aki pedig jobban megérdemelte volna ezt.

Paco a lelkemre kötötte és sok sört ígért be azért, hogy feltétlen írjam meg, hogy olyan gólt vágott az ellenfélnek, hogy az a szép találat még C. Ronaldo esetében is elismerést válthatna ki a szurkolókból. És arról azt mondta ne írjak, amikor hasra esett, a labdában, ezért azt a részt ki is hagyom a cikkből. Voltak hangok, akik azon méltatlankodtak, hogy az MTK A csapatában állítólag szerepeltek utánpótlás korú labdarúgók. Ketten is. Mondjuk én ezt persze nem láttam, én ökölvívókat láttam, akik az MTK-t képviselik minden elismerést megérdemlő módon. Ráadásul mindenki jobban is járt azzal, hogy az MTK nyerte meg a kupát, mert így azt nem kellett nekem és Drexler Gézának ellopni, hogy utána keressék kétségbeesetten. Az én drága jó barátom, Drexler Zsolt is, olyan csodálatosan nagy gólt rúgott, hogy attól majdnem szétszakadt a háló. És csak úgy mellékesen azoknak, akik morgolódtak az MTK győzelmén, azért csak az MTK volt az a csapat, amelyik három Európa bajnokot is felvonultatott ezen a tornán, így már csak ezért is nem lehet kétséges, hogy megérdemelten nyerték meg a tornát.

Remek hangulat uralkodott az Építők telepének sportcsarnokában, ahol a mérkőzések megrendezésre kerültek. Sok nevetés, jó beszélgetések tarkították a mérkőzések sorát. Minden elismerés a szervezőknek és a résztvevőknek, akiknek köszönhető, hogy akik eljöttek, azoknak feledhetetlen élményben volt részük. Jövőre remélem bekerül az esemény a MÖSZ versenynaptárába is, és még több csapat fog eljönni rá. A MÖSZ új vezetése is maximálisan támogatja a tornát, ami nem meglepő, hiszen mindent támogatnak jellemzően, ami segít építeni az ökölvívó közösséget és ami ennyire jó hangulatban tud lezajlani. Az apró sütemények és az ásványvizek jelentős része is elfogyott a torna végére. Ez rendben volt.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook