2017. szeptember 22. - Móric

Trappancs beszámoló

2016. július 25.
Trappancs Sportolók A Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságán.

Feszt Tímea beszámolója:

Különleges és rendkívül fárasztó hetet töltöttünk Finnországban. Egy extra aranyérmet mindenképpen érdemel a 7 gyerek, akikkel valahogy úgy alakult, hogy minden reggel az első, 07:30-kor induló versenybuszon kellett lennünk megreggelizve és felkészülve a napra (gyógyszerek, meleg ruha, esőkabát, folyadék, stb.). Ezt az akadályt szinte tökéletesen ugrottuk és bár a 06:30-as reggelizéssel mindannyiunknak komoly problémái voltak („az én gyomrom ilyenkor még alszik”), minden reggel meggyőztük egymást, hogy muszáj és kész.

 

 

Az érkezés utáni órákban leckét kaptunk a finn időjárásból – amelyből nem tanultunk természetesen, így a tervezett környék feltérképezése helyett kénytelenek voltunk visszatérni a bázisra és száradásra ítélni magunkat és a ruháinkat.

[Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnoksága - Kisbakonyi Fanni és Németh Georgina] Az első versenynapon került sor az 5 km-es futásra, melyen természetesen teli torokkal szurkoltunk a versenyző atlétáknak, akik közül ketten hozzánk tartoztak: Kisbakonyi Fanni, a művesekezelt, veseátültetésre váró futó végül aranyéremmel zárta a versenyt, Németh Georgina, a májtranszplantált sportolónk az ötödik helyen érkezett célba.

A hét legkisebb vert hadseregnek nézett ki délután, így a hivatalos megnyitó előtt a pihenésé volt a főszerep. Délután ragyogó napsütésben indultunk el a megnyitóra, a világoskék ég és a szikrázó napsütés csapdájába esve az esőkabátokat otthon hagyva indultunk a megnyitóra. Mire odaértünk, esett. Aztán még jobban esett. Végül a megnyitót ugyan megtartották, de az ünnepélyes részét elmosta a szakadó eső, minden nemzet csapata az eresz alatt keresett menedéket és a gyerekektől időnként felhangzó „süss fel nap” sem segített ezen a délutánon. 

Kedden úszóedzéssel kezdtünk, ahol az úszók három edzőst kiképzést kaptak a másnapi versenyhez, majd az asztalitenisz versenyekre látogattunk el, ahol Kóka Zoli és Quittner Peti versenyzett a Trappancsok közül. Mindketten nagyon jól játszottak, de a dobogóra végül Zoli jutott el, aki Tóth Attilával párosban aranyérmet nyert, majd az egyéni asztalitenisz versenyen ezüstérmet szerzett.   A szállodába visszatérve vacsora előtt még annyi időnk  volt, hogy meglátogattuk az edzőtermet, ahol Velkey-Guth Ádám és Szabó Donát erősítettek és nyilván nagy szükségük volt ehhez a – kicsit zajos – gyerekcsapatra. Estére mindenki borzasztóan elfáradt, csak a gyerekek hangja maradt erős, este még egy utolsó emlékeztetőre szükség volt: „mit csinál este tízkor, aki holnap versenyez? Nem, nem az ágyon ugrál énekelve, hanem alszik.”

Szerdán reggel 8 órakor már az uszodában voltunk. Sajnos továbbra is nagyon kevés gyermek versenyző van a nemzetközi versenyeken, de a futamokat a szervezők megoldották: összekeverték a korcsoportokat, így teljes mezőnyök indultak és nagyon komoly csatákat vívtak az úszók egy-egy futamban. 

[Szervátültetettek Európa Bajnoksága - Molnár Farkas Márk és Domonkos Ádám] Molnár Farkas Márk tavaly már megismerkedett a British Transplant Games-en az angol ellenfelével, aki Márk szerint egy robot, most élőben láthattuk, hogy tényleg az. A következő évekre jó feladat Márknak, hogy Őt legyőzze.

Gyurkó Alexandra verhetetlen angol ellenfele is vízbe szállt természetesen, ráadásul „lett belőle” még egy, egy német lány, aki a legyőzhetetlen angol lányt is legyőzte. Szandi következő éves célja is megvan természetesen.

50 méter hátúszásban is láttunk valami nagyon szépet:   Németh Georgina állhatott a dobogó tetejére, aki a célba érve egyáltalán nem hitte el, hogy Ő lett az első.

100 méter hátúszásban az angol lánytól egyelőre nem lehet megszerezni a dobogó legfelső fokát, Alexandráé lett az ezüstérem és Georgináé a bronzérem.

A legkisebbek – a májtranszplantált úszók – is nagyon szépeket úsztak,  Domonkos Ádám és Sípos Timi óriási futamgyőzelmeket arattak, Süli Flóra és Luka Timi is tartották a tempót és az időeredményeik önmagukért beszélnek.

[A szervátültetett úszó gyerekcsapat] A nap végén még egy örömúszásra összeállt két váltó, ebből az egyik számunkra különösen kedves volt:  Sípos Timi – Süli Flóra – Gyurkó Alexandra – Berente Judit négyes szerezte meg az aranyérmet.

Az úszóversennyel párhuzamosan zajlottak a tollasmérkőzések, ahol Kóka Zoli a döntőben egy rendkívül izgalmas meccset játszott, ami után végül az ezüstérmet szerezte meg, de emiatt egyáltalán nem volt szomorú, azt monda, hogy élete legjobb tollaslabda mérkőzését vívta.

Az uszodai éremeső után a fáradt gyerekcsapatnak még annyi ereje volt, hogy a vacsora utáni csapatmegbeszélésen elmondják, hogy ki mit nyert, majd ezen az estén kivételesen kérés nélkül is  nagyon nagy csend lett viszonylag korán.

A csütörtökre tervezett kicsit nyugodtabb reggelünket „elvitte” az atlétikaedzés, melyen az atléta palántáink mellett a többieknek is komoly feladata volt: bevállalták, hogy az atlétikaversenyen a 4x100-as váltóban összeállnak egy örömfutásra, és a váltást egy kicsit muszáj volt gyakorolni (bár elhangzott, hogy „én úgy születtem, hogy tudok váltani”, de ezt az atlétikaedző- Jung Ági – nem „akarta” meghallani.)  Gyakoroltuk, hogy hogyan nem váltunk sávot váltás után, hogy hogyan nem parkolunk le egymás mellé a váltásnál, valamint megtanultuk, hogy a bemelegítés nem azt jelenti, hogy leülünk napozni (bár ez mint ötlet mindenkinek nagyon tetszett).

Az edzéssel párhuzamosan zajlott a bowling verseny, melyen Hasznos Szabina egyéni és páros aranyérmet is szerzett, ezenkívül elindult a teniszverseny is, ahonnan Jakab Ivett 3 aranyéremmel, Bogyor Tündi 2 ezüstéremmel és Laczkó Dávid 2 bronzéremmel tért haza.  Dávid a bronzérmein kívül egy monoklit is beszerzett (ezen a napon érkezett az a kicsit ijesztő telefon, hogy „mi Dávid biztosításának a száma és milyen telefonszámot kell felhívni?”). Szemen találta a labda, de szerencsére nem lett nagyobb baj, a helyi kórházban hosszan jegelték és kapott szemcseppet.  (…és eltiltották a futástól, így összeomlott az egyik váltónk)

Ádámnak csütörtökre hőemelkedése lett, ami miatt a csapatorvosok azt kérték, hogy maradjon egész nap a szobában, ez egy kicsit menedzselhetetlen feladatnak tűnt, tekintettel arra, hogy a 7 gyerekkel együtt mozogtunk mindenhová és pont a csütörtöki nap volt olyan, hogy sem a nagyok-, sem a felnőttek közül senki nem volt a szállodában, egyedül hagyni pedig nem akartuk.  Váratlan felajánlásként érkezett Márktól, hogy Ő elég fáradt, szívesen maradna a szállodában Ádámmal. Ebben a helyzetben az csak minimális dilemmát okozott, hogy mennyire jó ötlet egy 16 évesre bízni a 12 évest, megígérték, hogy ki sem mozdulnak a szobából és valóban pihennek, valamint kaptunk egy ígéretet Hasznos Szabinától, hogy a bowling verseny után ránéz a fiúkra. Így az öt kislánnyal, valamint erősítésnek Georginával és Fannival nekivágtunk Helsinkinek.

Luka Timinek aznap volt a 13. szülinapja, amit a nap addigi részében egy reggel fél hetes lufival és „vajaskenyér-tortával” tudtunk csak megünnepelni, így délután Ő volt a túravezető, Ő mondta, hogy mit szeretne. Az Ő kívánsága és a többi gyerek kívánsága megegyezett: ehető kaját.  (a szállodai finn vacsorák nem olyan nagyon nyerték el a tetszésünket)  A városnézés első állomása így egy szülinapi hamburgerezés lett, ami után sokkal több energiával vágtunk neki a sétának. Timi következő kívánsága az volt, hogy nézzük meg az óceánt, valószínűleg ennek a kívánságnak köszönhetően a város legszebb részébe keveredtünk, a kikötőben rengeteg különböző hajót láttunk és a katedrálist is körbe tudtuk járni. Szerettünk volna még többfelé is menni, de az idő kíméletlenül haladt és az este 8 órás csapatmegbeszélésre a másnapi atlétikaverseny miatt muszáj volt visszaérnünk, így szomorú szívvel (de nagyon fáradtan) visszaindultunk.

A pénteki atlétikaversenyre még most is nehezen tudunk jókedvűen visszagondolni, bár ott a helyszínen meglepően jól vette mindenki az akadályt, röviden: rommá áztunk.  És nem gondoltuk, hogy ennyire lehet fázni júliusban (15 fok).  Az eső reggel 9-kor kezdett el esni és csak 1-1 percre állt el néha, aztán koradélutánra már annyira szakadt, hogy a szervezők is belátták, hogy lehetetlen a helyzet, ilyen körülmények között nem lehet megtartani a további futószámokat.

De délelőtt még futottunk. Az első futószámunk a lányok 100 méteres futása volt, ami igazából Gyömörei Vivienés Jenes Virág nagy (drámai) meccse volt, de Süli Flóra és Luka Timi is beszálltak a versenybe. Az eső ellenére is nagyot futottak, Virág és Vivi aranyérmet szerzett (különböző korosztályban értékelték őket), Flóra lett az ezüstérmes és Timi hozhatta el a bronzérmet.

A következő 100 méter a – vesetranszplantált - nagyfiúké volt, itt a papírforma érvényesült: Velkey-Guth Ádámállhatott a dobogó tetején és Jánka Sanyié lett az ezüstérem.

[Veseátültetett atléta - Gyömörei Vivien] Volt még néhány verseny az esőben, de nem mindent tudtunk követni, mert az eső elől menekülés elvonta a figyelmünket. Nagyon vártuk Fanni és Georgina 1500 méteres futását, melyet végül 14 órakor, a start előtt néhány perccel lefújtak, mivel ekkorra már uszodává változott az atlétikapálya és az esőkabátok ellenére sem volt már senkinek száraz ruhája.  A nap legnagyobb szomorúsága Fannié volt, akinek a másnapra halasztott 1500 méteres futása ütközött a dialízis időpontjával, amit már nem lehetett átszervezni, így erről a futószámról ebben az évben le kellett mondania.

Hazaérve a ruhák megszárításáé volt a főszerep. „Nagy szerencse”, hogy váltócipőket is vittünk az atlétikapályára: egyáltalán nem maradt száraz cipőnk, így a hajszárítóké volt a főszerep ezen az estén (bár teljesen komolyan felmerült, hogy vigyük le a vizes ruháinkat a szálloda szaunájába, de végül ezt nem mertük megtenni.) Az este ismét csendesen telt, senkinek nem kellett kétszer mondani, hogy aludjon.  Szombaton ismét az atlétikapályán ért minket a reggeli gyógyszerelés J, de ezúttal lemosolygott ránk a nap és egész napra ott is maradt velünk.

A nap első futószáma a 200 méteres síkfutás volt, melyen Velkey-Guth Ádám aranyérmet, Jánka Sanyi ezüstérmet és Szabó Donát bronzérmet szerzett.

A 800 méteres síkfutáson a lányokért szurkolhattunk, akik már a futam előtt kiderítették, hogy van egy szárnyakkal rendelkező finn ellenfelük. A hír igaz volt, de így is megszerezték a második és harmadik helyet: Georgináé lett a bronzérem és Fannié az ezüstérem.

Közben Vivi és Virág felkészültek a távolugrásra és kislabda hajításra, amiben külön aranyos volt, hogy Jánka Sanyi – aki tőlünk nőtte ki magát felnőtté – segített nekik végig, nagyon jó volt látni a türelmét, kötélidegeit és kedvességét. Virág végül élete legjobb dobásával abszolút győztes lett a mezőnyben, legyőzve a két finn ellenfelét, így a 12-14 éves korosztály aranyérme az övé lett, a 15-17 éves korosztály aranyérmét pedig Vivi vihette haza.

A távolugrás kicsit nehezebben indult: a versenyt megelőző gyakorló ugrásoknál egyik lánynak sem sikerült érvényeset ugrania. Aztán versenyhelyzetben Vivi első ugrása érvényes lett, Virágé érvénytelen. (Gyermekkönnyek felszárítása 1.)  A következő körben mindketten érvényeset ugrottak, de Virág nagyobbat. (Gyermekkönnyek felszárítása 2.)  Végül mindketten elugrottak az aranyéremig, a versenyhelyzet és az ellenfél kezelését pedig majd még gyakoroljuk.

Közeledett az örömfutás ideje:  négy magyar váltócsapat állt össze a 4 x 100 méteres futásra, ebből két Trappancs csapat, az egyik a lányok csapata, a másik a fiúké volt.

A lányok:  Gyömörei Vivien – Süli Flóra – Luka Timi – Jenes Virág, akik óriási futással, teljesen váratlan módon futottak el a dobogó harmadik fokáig, lefutva az erősnek számító német csapatot is.  A másik magyar női váltó lett az ezüstérmes:  Almási Szabina, Németh Georgina, Gyurkó Alexandra és Jung Ági négyese futott.

[Transzplantált fiúk váltója a Szervátültetettek Európa Bajnokságán] A fiúk: Szabó Donát – Molnár Farkas Márk – Kóka Zoltán – Domonkos Ádám.  Ezúton is köszönjük Zolinak, hogy beállt – az orvosilag eltiltott Dávid helyett – a váltóba, így a srácok tudtak futni. Ráadásul annyi csapat indult, hogy elődöntőt is kellett futniuk, tehát kétszer kellett futniuk az erős mezőnyben. Negyedikek lettek, őket is öröm volt nézni, hatalmas energiával tettek meg mindent a csapatért.  

A férfi futóváltó aranyérmese természetesen a magyar fiúk csapata lett: Velkey-Guth Ádám – Jánka Sándor- Zilaj Csaba- Gelencsér Róbert váltó magabiztosan (fél pálya előnnyel) szerezte meg az első helyet.

A váltók után már csak egy számért izgulhattunk: 1500 méter – Németh Georgina. Nem tudtuk, hogy mennyi erő maradt benne, nem tudtuk, hogy mennyit futott ki és mennyit vitt el az előző napi eső, nem tudtuk, hogy meddig bírja, ehhez képest egyenletes tempójú, fegyelmezett futással már a második kör elején vezetett és ezt a pozícióját tartotta végig, így aranyérmes lett.  Gina sportszerűségéről annyit, hogy a verseny után annyit mondott, hogy „ez az aranyérem igazából  Fannié.” 

Fannit talán kicsit kárpótolta a gálavacsorán megkapott legjobb dializált sportoló díj, és feltett szándéka a jövőben vesetranszplantáltként felállni a dobogó tetejére.

Az esti gálavacsorán minden gyereket színpadra hívtak, mindannyian kaptak egy oklevelet és mindannyiukat visszavárják a jövőben is. Meglepetés volt a zárófilm, amelyben többször is felbukkantak versenyzőink és amelynél minden nemzet kitörő örömmel tapsolta meg saját magát. Mindezek tompítottak egy kicsit a rendkívül különleges vacsorán, amelybe a finn szervezők valószínűleg szívüket-lelküket beletették, de még így sem volt gyerek-kompatibilis (lazac, kaviár, bárány), de a finnek részéről egész héten tapasztalt gyors problémamegoldás most is működött, a vacsora után tétován elhangzott kérésünkre azonnal adtak a gyerekeknek egy csomó szendvicset.

A vasárnapi hazautazás előtt még eljutottunk a környéken lévő plázába, megvolt a búcsú-hamburger, de az idő repült és mi is repültünk. Ezúttal hazafelé.

Forrás: trappancs.hu

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook