2017. november 24. - Emma

Vesszen Bernd Storck

2017. június 13. Szerző: Rózsa Misi
Tavaly ilyenkor a Mennyben járhatott. Áhítattal teli szeretettel emlegette mindenki az ő szent nevét. Hiszen azt mondták rá, hogy kivitte a magyar válogatottat a franciaországi EB-re és ugye emlékszünk még, hiszen erre mindig jó lesz emlékezni, hogy jött az az éjszaka, aminél reméltük, hogy soha sem ér majd véget.

 

És amikor véget ért, amikor helyére lett rakva a magyar labdarúgás a belgák által, akkor is vitt minket a lelkesedés előre és vittük a kedves német öregfiút és a válogatottját a vállunkon. Gandalf féle nagy mágust véltek sokan felfedezni benne, akinek segítségével újra visszakerülhet majd a magyar labdarúgás a világ élvonalába. 

Csak kevesen mertük akkor elsuttogni, hogy a kijutás és az ottani kiugróan jó teljesítmény sokkal inkább Dárdai Pál érdeme, Dárdai munkájának lenyomata, mint Bernd Storcké. És mivel Dárdait ebben az országban alapvetően szeretik az emberek, az ilyen kijelentésért nem vették ugyan vérünket, de lesajnálóan néztek ránk. Pedig tényleg igazunk volt és a siker nem Bernd Storck érdeme volt akkor és ott elsősorban. 

De hol van már a tavalyi hó! Most az van, hogy jöttek először a ruszkik, akik lazán, jóval saját tudásuk alatt játszva átgázoltak rajtunk. Mondtuk nem baj, hiszen csak egy felkészülési mérkőzésről van szó, ahol erősen tartalékosan álltunk fel, majd irány Andorra és ott aztán megmutatjuk kik is vagyunk! Hát meg is mutattuk, ehhez kétség sem férhet. Az amatőr csapat, a buszvezető, a pék, a szerelő, 1-0 arányban csak, de megverték a mi úgymond profi labdarúgóinkkal felálló válogatottat. Ilyen gyalázat a magyar labdarúgás történetében még nem történt soha. Történt sok rossz dolog, de mindig lehetett annál is lejjebb kerülni, most viszont elértünk már abba a mélységbe, ahonnan nincs lejjebb. Ez a gödör kikövezett legalja. Innen, már ha lejjebb lehetne lépni, kiesnénk a Föld túlsó oldalán a világűrbe. 

És ekkor hirtelen a népharag Bernd Storck ellen fordult. Rohadjon meg ez a gazember, aki ezt tette a mi drága magyar labdarúgásunkkal. Nem volt kérdés, hogy ez a vereség a fejébe és az állásába fog kerülni. Arcképét, letépjük a falról, a földre dobjuk, széttépjük és még jól meg is tapossuk. 

Ahogy az várható is volt az MLSZ vezetése is a kudarc minden bűnét a német hátizsákjába pakolta bele és vele lett minden balhé elvitetve, ami után, ahogy lapunk is beszámolt róla, páros lábbal rúgták ki a válogatott éléről. 

http://sportmindig.hu/storck_viszi_a_balhet

Mindenki elégedett lehet. Csakhogy van itt egy apró kis bökkenő ebben a történetben.  Mert, ahogy nem volt igaz, hogy az EB siker a német szakember érdeme lett volna, úgy az sem igaz természetesen, hogy ezért a hatalmas lebőgésért minden felelősség kizárólag őt terhelné. A kirúgása nem old meg semmit, hiszen ami az alapvető probléma, ami miatt pocsék a magyar labdarúgás, az egy fecske távozásától nem lesz jobb vagy szebb. 

Világtendencia, hogy a nemzeti válogatott mezét magára húzni egy játékosnak a labdarúgásban, már nem olyan mindenek felett álló csoda, mint egykor volt. Ez elsősorban a labdarúgás elüzletiesedésére vezethető vissza. Hiszen a labdarúgók sokkal inkább munkavállalók, vállalkozók, mint sportemberek. És ha azt látják, hogy a BL-ben lényegesen többet lehet keresniük, mint a válogatott mezét magukra húzva, akkor inkább ott igyekeznek odarakni magukat isten igazából és nem a válogatottban. Sokaknak a válogatott szereplésben az a motiváció, hogy felfedezik őket ha jobban teljesítenek és oda kerülhetnek egy olyan klubcsapathoz, ahol kiemelkedő pénzért focizhatnak, vagy csak ülhetnek akár a kispadján. Ez persze minden válogatottra általában igaz különbözően eltérő mértékben, de amíg az erősebb, jobb válogatottaknál nem annyira lesz látványos, addig a mienkhez hasonló gyengébbeknél nagyon. 

A sportban a sikerhez valóban szükség van pénzhez, méghozzá nagyon sok pénzhez. Magyarországon ömlik is a pénz igen rendesen a labdarúgásba, és ez a mérték akkor is jelentős, ha nagyon sok országnál, még ennél is többet öntenek bele. Igaz ott általában vállalkozók, akik befektetnek ezzel és nem közpénzekből történik mindez. És ahol a vállalkozó, a magánszemély teszi bele a sajátját, ott nagyon alaposan meg is nézi, hogy mire fordul az a pénz, hiszen nem saját zsebe ellensége. Magyarországon mivel közpénz ömlik számolatlanul, ennek a pénznek nincs is igazából gazdája és ezer nyitott csapon keresztül ömlik ki a semmibe a semmire. 

A játékosok nagyon jól keresnek a gyenge színvonalú hazai bajnokságban is. És ami a legrosszabb, hogy a legkisebb mértékben sem jelenik meg a minőségi játék, mint elvárás feléjük azért, hogy ezeket a kiemelten magas fizetéseiket felvehessék. Nagy pénz, nagyon kis foci. A labdarúgásban a szakember képzés rendszere is megrekedt egy őskövület szintjén és nincs érdemi előrelépés évtizedek óta ebben. Silány játékosok, silány szakemberek keze között, silány teljesítménnyel rukkolnak elő nap, mint nap. És amíg a világ gyorsvonat sebességgel húz el mellettünk, mi csak nézzük ezt, miközben nyál csorog le az állunkról. És természetesen a fej is úgy rohadt fent, ahogy van, ebből meg lefelé sem születhet semmi érdemi vagy jó. 

Nincsenek tehetséges fiataljaink, akiket fel lehetne építeni igazi játékossá, akik képesek a modernkor kihívásainak megfelelni? De vannak. Lényegesen kevesebben, mint egykor, hiszen a grundok felszámolásával sikerült elérni, hogy egyre kevesebben focizzanak a gyerekek közül, de ennek ellenére még akadnak igazi tehetségek. Csakhogy ezeket nagyon fiatalon már az üzlet érdekében eladják külföldre. Ott fejlődnek is, de mivel a külföldi csapat számára ők csak egy légiósok, nem kapnak kint olyan személyre szabott figyelmet, amivel el lehetne érni, hogy igazi sztárokká nőhessék ki magukat. Ezért aztán ezekből a jobb külföldi bajnokságokból, a fiatalok amint tehetik tovább állnak mondjuk Kína vagy egyéb ázsiai ország felé, ahol nem fejlődnek ugyan tovább, de sokat kereshetnek és eltűnnek szem elől, de a pénz az őket személyükben kárpótolja ezért. Ezt lehet értékeink eltékozlásának nevezni. 

A magyar labdarúgásnak nem az aktuális szövetségi kapitány a rákfenéje. Az sokkal inkább következménye egy alapjaiban már rosszul működő rendszernek. És a legjobb Mester sem tudna itt egy személyben, magányos fecskeként csodát tenni. Kijöhetnek néha ugyan váratlan csodák, aminél azt hihetjük, hogy valami változik, de mivel maga a rendszer alapja nem változik, így semmi érdemi javulásra közép és hosszútávon itt nem lehet számítani. 

A magyar labdarúgás vezetését, középszinttől felfelé, úgy ahogy van el kéne végre hajtani a fenébe. A politikát száműzni kéne az MLSZ és a magyar labdarúgás közeléből is, és akár nemzetközi szakértő stábot felállítani annak érdekében, hogy alapjáig bontsák vissza ezt a rosszul működő, eredménytelen rendszert és építsenek fel egy teljesítmény orientált, új modern rendszert a labdarúgás számára. Ehhez szaktudás és pénz kéne dögivel. Nem olcsó dolog, de ezerszer megtérülőbb lenne erre fordítani pénzeket, mint teljesen felesleges stadionépítésre elherdálni például. És ha végre mernénk radikális reformokat bevállalni, akkor abból előbb vagy utóbb végre valós eredmények is születhetnének. 

Amíg a régi rendszer marad, jöhet ide majd bárki szövetségi kapitánynak a bukás számára borítékolható. Le kell csapolni a posványt, új medencét kiépíteni és friss vízzel, tudatosan és következetesen feltölteni, majd nagy erőket mozgatva folyamatosan fejleszteni, frissíteni és tisztán tartani. Nem azzal van bajom, hogy Bernd Storcknak mennie kell, hiszen egy ilyen kapitális leégés után persze, hogy mennie kell, az a nagyobb bajom, hogy csak ő megy, a többi akinek köszönhető ez a mocsok, maradhat és árthat tovább, ahogy tette eddig is. 

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook