2018. október 15. - Teréz

Vive la France

2018. július 16. Szerző: Rózsa Misi
Hát, akkor kérem szépen itt a vége, fuss el véle. Hosszú menetelés után, véget ért az oroszországi labdarúgó világbajnokság.

 

Meg van a boldog bajnok, megvan a csalódott második és elkelt a dobogó harmadik helye is. Véget ért a döntő, most valami egészen mást kéne éreznem, mint amit érzek. Mert sok vegyes érzelem kavarog bennem, de ezek között ott van a csalódás is be kell valljam.

Eszembe sincs azt állítani, hogy Franciaország nem megérdemelten lett világbajnok. Nem lehetne ezt mondani, hiszen végig – a dán meccset most fedje a nemes feledés homálya- végig alapvetően mint csapat meggyőző teljesítményt tudtak nyújtani, és kimagasló egyéni produkciók is gazdagították őket. Nem feltétlenül fociztak látványosan, nem feltétlenül a közönség szórakoztatása volt a céljuk, de hogy eredményesen fociztak, azt nem lehet elvitatni tőlük.

Nem volt ez máshogy a döntő során sem. Itt a horvátok vakmerőn letámadták a franciákat a legelején. Ez a gallokat egy picit meg is tudta lepni. De aztán rutinos módon szereztek egy szabadrúgást. Szó szerint szerzett szabadrúgásról beszélhetünk, mert hatalmas színészi alakítás kellett ahhoz, hogy ezt behúzhassák. De megszerezték. A beívelés ami ebből jött életveszélyes volt. Mandzukic ha nem fejel bele és nem róla kerül a kapuba, akkor valamelyik francia támadó vágja azt be menthetetlenül. Meg lett az előny. És a hátrány a horvátokat cselekvésre kellett,hogy ösztönözze. Nem volt új ez számukra, hiszen sokszor kerültek itt a Vb-n hátrányba és kerültek végül ki szerencsésen abból. És most is úgy festett hozzák, amit szoktak, mert a 28. percben nagyon szép találattal Perisic egyenlíteni tudott. Már azt lehetett gondolni,hogy na…de itt jött egy kezezés részükről egy szögletet követően a 38. percben amivel megint a franciáknál volt az előny. Abszolút tiszta játékot vállaltak be a horvátok, jöttek előre, sok rizikót felvállalva ezzel. De ebben a félidőben már nem született újabb gól.

A második félidőt is a horvátok kezdték aktívabban. A franciák egy percig sem adták fel nagyon feszes védekezésüket. Így igazi látványos, kölcsönös akciókra épülő, a közönséget szórakoztató játék nem is nagyon alakulhatott ki közöttük. A mindent egy lapra feltevő horvátokat viszont az 58. percben lekontrázták és ezzel már két gólos volt a francia előny. Dicséretes, hogy a horvátok nem adták fel a küzdelmet, de gyakorlatilag itt már eldőlt minden. De, hogy a maradék kétséget is eloszlassák, egy újabb kontra támadásból a franciák a 85. percben újabb gólt szereztek. Igaz, utána a kapusuk nagyképűsködni akart, ki akarta a saját kapuja előtt cselezni Mandzukicot, ami persze nem sikerült, így a horvátok egy szépítő találatnak még örülhettek. A vége tehát 4-2 lett és ezzel Franciaország a világbajnok.

Hat gól esett egy döntőben? Ilyen ritkán történik. Akkor miért beszélek én csalódásról? Azért, mert úgy fest, hogy az a foci, amit a mi Aranycsapatunk is szeretett játszani, az a foci, amiért sokan ma is csodáljuk a dél-amerikai labdarúgást, meghal lassan.  A látványos cseleket, a szép játékot felváltja teljes egészében a taktikázás, matekozás. A mai modern fociban az lehet eredményes, aki a lehető legbetonabb védelmet húzza fel a kapuja elé, és lesben álló ragadozó módjára, abból indít erőből gyors ellentámadásokat. Ez már más játék, mint amit régebben láthattunk. Nekem hiányzik az a játék.

Franciaország megérdemli az ünneplést a sikeréért. Horvátország is minden elismerést megérdemel azért, hogy sok erősebb csapatot maga mögé utasítva megszerezte az ezüstérmet és a belgákhoz is jó helyre került a bronz. Oroszország elcsendesült, négy év múlva Quatarban újra indul majd a show.

Most érkezett

Ezt már olvasta?

Partnerek

Országos Diák és Szabadidősport SzövetségSpecial Olympics HungaryMagyar Paralimpiai Bizottság

Támogatók

Intensive Krav Maga Don Vito - pizzeria & ristorante

Médiapartnerek

 

Kövess bennünket

Facebook